A hazai és nemzetközi aktuális társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, az oktatáspolitika szempontjainak elemzésével, a társadalomelmélet és a szervezetszociológia problémafeltáró módszereinek segítségével elemezzük az oktatásfejlesztési és kutatási projektek megvalósításának lehetőségeit.
Erőszak és nemek. A társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem. 2003.
Erőszak és nemek. A társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem. 2003. október 27–29.
A szimbolikus erőszak az oktatásban és a feminista pedagógia
Szekcióvezető: Thun Éva és Bojda Beáta
(2003. október 29., szerda, 9-14 h, 2009-es terem)
Szekcióvezető: Thun Éva és Bojda Beáta
(2003. október 29., szerda, 9-14 h, 2009-es terem)
9.00 h
Vincze Tamás: Nőnevelés és ajánlott olvasmányok a 19. és 20. század fordulóján Magyarországon
A 19. és 20. század fordulóján Magyarországon megjelent pedagógiai folyóiratok (különösen a Nemzeti Nőnevelés) serdülő lányok nevelésével foglalkozó írásai és a korban kiadott nevelési útmutatók kiemelt kérdésként kezelik a fiatal lányok olvasmányait. Kutatásom során arra kerestem választ, hogy az egyes tanulmányszerzők, pedagógusok milyen retorikával léptek föl a „leánylelkekre káros regények” ellen, milyen veszélyt láttak az irodalom akkori irányzataiban a fogékony leányolvasókra nézve. Milyen mennyiségű és minőségű olvasmányt tartottak még elviselhetőnek és nem kárhoztathatónak a leányiskolákban? Mivel a jelzett korban listák is készültek a leányok kezébe adható könyvekről, egy lista példáján keresztül szeretném bemutatni a leányok elé tárt megszűrt, leszűkített, átszínezett irodalom sajátosságait. Kiviláglik az akkori pedagógusok írásaiból, hogy a leánynevelő intézetek tanárai gyanakodva, bizalmatlanul szemlélték a kibontakozó női irodalmat, amelytől távol kell tartani a serdülő lányokat. Ezekből az írásokból az ízléstörténeti olvasaton túl egy gyermekkép is rekonstruálható, jobban mondva körvonalazható az a „leányeszmény”, amely az akkori nevelők szeme előtt lebegett. Így a korabeli „növendék leányok” olvasmányaival foglalkozó cikkek gazdag anyagot kínálnak a női szerep bemutatásához.
9.30 h
Pók Katalin: Nők a posztmodern korban
Gyökeres átalakulási folyamat részesei vagyunk. A változás már a 20. században megkezdődött, és átível a 21. Század elejére is. A család, a nők szerepének átalakulása része a nagy változásnak, amit a század uralkodó filozófiája, a posztmodern és a vele párhuzamosan haladó neoliberalizmus indukált. A filozófiai és politikai eszmei áramlatok mellett a technikai fejlődés, az információs társadalom hatása is érezhető az átalakulási folyamatban. E kettős hatás egy új paradigmát hoz létre. A posztmodern a régi trend lebontását végzi, míg az információs társadalom felépíti az újat; a globalizációs „metaideológia” pedig segíti az új paradigmát egységessé tenni a világban. A homogenizálás útjában a nemzetek kultúrája áll, beleértve vallását is. A globalizációs trendet erősíti a média szuggesztív ereje. Arra a kérdésre keresem a választ, mi történik a családdal, a nők korábbi szerepeivel, és miért.
10.00 h
Pikó Bettina: Az életmód, az értékpreferenciák és az egészségkockázati magatartás összefüggései és nem szerinti különbségei a középiskolás korosztályban
Az egészségi állapot meghatározásában központi szerepet játszik az életmód, az egészség-magatartás. Az életmódbeli elemek azonban csak részben a szabad választás eredményei, a társadalmi körülmények és mikrokulturális hatások egyaránt formálják azt. Az életmód és magatartási kihatásai a szakirodalom szerint az értékpreferenciáktól is függnek, az azonban még további kutatások tárgya, hogy miben áll ez a viszonyrendszer – különösen a serdülő és fiatal korosztályokban, akik még nem rendelkeznek szilárd értékrendszerrel. Legújabb kutatásunk (OTKA T 042490) célkitűzése az általános és középiskolás korosztály kockázati és preventív egészség-magatartásának vizsgálatát foglalja magában a fiatalok életmódjának, szabadidő-eltöltésének és értékpreferenciáinak tükrében. Jelen elemzésünkhöz a szegedi középiskolások (N = 602) adatait használtuk fel. A statisztikai elemzések alapján megállapíthatjuk, hogy jelentős összefüggések mutathatók ki a vizsgált változók között. Az összefüggések azonban nem függetlenek a nemtől sem, hiszen a különbségek megfigyelhetők mind az egészség-magatartásban, mind pedig az értékrendszerben és életmódban.
10.30 h
Kőműves Zsuzsanna: Asszertivitásfejlesztés a felsőoktatásban
Oktatói gyakorlatomban tréning rendszerű foglalkozásokat tartok tanár szakos nappali hallgatók és posztgraduális képzésben részt vevő felnőttek számára. Szakpszichológusként piaci területeken is dolgozom. Az elmúlt években felhalmozott tapasztalataimat szeretném megosztani az érdeklődőkkel. Fejtegetéseimet egy szakmailag paradox helyzet felismerése indukálja.
Általában a személyiségfejlesztő tréningek tipikusan visszatérő „női” sajátossága az asszertivitásprobléma fogalmával helyettesíthető. Az alkalmazott pszichológia, konkrétan szervezetfejlesztés területén a női vezetők képzésében célzott asszertivitásfejlesztés zajlik. Az alkalmazás másik nagy tudományterülete a pszichoterápia. A módszerek a terapeuták műhelyeiből és a piacról lassan átterjedtek a mindennapi egészségkultúra és a lifelong képzés területére. A felsőoktatás viszont még kiaknázatlan területe e technikáknak, holott a döntés, a vezetés, a dinamikus cselekvés, az egyéni hatékonyság képességei és fejlesztésük mindennapjaink általános oktatási kánonjának alapszavai.
11.00 h
Bojda Beáta: Fiatal felnőtt egyetemista nők mentálhigiénés eseteinek pedagógiai megközelítése
Általában a személyiségfejlesztő tréningek tipikusan visszatérő „női” sajátossága az asszertivitásprobléma fogalmával helyettesíthető. Az alkalmazott pszichológia, konkrétan szervezetfejlesztés területén a női vezetők képzésében célzott asszertivitásfejlesztés zajlik. Az alkalmazás másik nagy tudományterülete a pszichoterápia. A módszerek a terapeuták műhelyeiből és a piacról lassan átterjedtek a mindennapi egészségkultúra és a lifelong képzés területére. A felsőoktatás viszont még kiaknázatlan területe e technikáknak, holott a döntés, a vezetés, a dinamikus cselekvés, az egyéni hatékonyság képességei és fejlesztésük mindennapjaink általános oktatási kánonjának alapszavai.
11.00 h
Bojda Beáta: Fiatal felnőtt egyetemista nők mentálhigiénés eseteinek pedagógiai megközelítése
Rövid előadásom során egy felsőoktatási intézmény mentálhigiénés programirodájának féléves tanácsadói jegyzőkönyveit elemzem. Kiegészítésként saját tapasztalataimat és a tanácsadó team szupervíziós találkozóit kívánom használni. Kérdéseim: Hol vannak a határok az átmenetileg megbillent lelki egyensúlyú személy és a „normális” posztmodern élet okozta tájékozódási zavar között? Milyen elméleti-gyakorlati kommunikációs problémákat rejt a segítséget kérő hallgatók „diagnosztizálása”? Alanyaink az esetek személyei, vagy személyes esetek? Miről szól a történet?
Reményeim szerint láthatóvá válik, hogy egy reális világról szóló curriculumban gondolkodva a magánszféra és a társadalmi kihívások súrlódásai pedagógiai eszközökkel is csökkenthetők.
Reményeim szerint láthatóvá válik, hogy egy reális világról szóló curriculumban gondolkodva a magánszféra és a társadalmi kihívások súrlódásai pedagógiai eszközökkel is csökkenthetők.
11.30 h
Rédai Dorottya: Máshogy is lehet tantervet reformálni? Tantervreform és a „gender” mint téma az oktatási diskurzusban Szlovéniában és Magyarországon
Előadásomban a CEU Gender Studies szakán 2003-ban írt szakdolgozatom alapját képező kutatás eredményeiről szeretnék beszámolni, melynek témája a szlovén (1995–1999) és magyar (az 1990-es évek eleje óta tartó) tantervreform-folyamat összehasonlítása abból a szemszögből, hogy a „gender” mint szempont hogyan jelenik meg elsősorban a tantervekben és az oktatási diskurzusban szakmai és döntéshozói szinten, másodsorban a tankönyvkiadás és a tanárképzés területén. Ismertetni fogom a reform megvalósításának folyamatát a két országban; az új tantervek gendertartalmát (Szlovén Nemzeti Alaptanterv 1999, NAT 1995 – utalva az azóta elkészült NAT 2003 vitaanyagra); összehasonlítom a szlovén és magyar tankönyvkiadási eljárást, és kitekintést nyújtok a témának a tanárképzésben való megjelenésére/hiányára. Választ próbálok keresni arra a kérdésre, hogy vajon mi magyarázza a tantervreform tartalmában és folyamatában, valamint a társadalmi nemekhez és a feminizmushoz való általános és szakmai hozzáállásban jelentkező különbségeket a két szomszédos, egymáshoz sok szempontból hasonlító ország esetében, és javaslatokat fogalmazok meg arra vonatkozólag, hogy a szlovén oktatási reform mely elemeit lehetne hasznosítani Magyarországon a közoktatás helyzetének javítása érdekében.
12.00 h
IgEN az oktatásban
Igazságosság és Esélyegyenlőség a Nemek között az oktatásban
Munkacsoport a lányok és fiúk, nők és férfiak méltányos részvételi lehetőségeiért a közoktatásban.
Előadásunkban az IgEN az oktatásban munkacsoport céljairól és tevékenységéről számolunk be. A társadalmi igazságosságnak és esélyegyenlőségnek az oktatásban megjelenő problematikájából munkacsoportunk a nemi szerepeket és identitásokat érintő kérdéseket választotta tevékenysége fókuszául. 2003-ban a módosított közoktatási törvényben és a Nemzeti Alaptanterv (NAT) reformjában a nemek közötti esélyegyenlőség és méltányosság (a többi esélyegyenlőségi kérdés sorában) megjelenik mint előírás, illetve javasolt horizontális – a
szaktematikákon átívelő – szemléletmód, ám alkalmazása a valós oktatáspolitikában, az oktatáskutatásban, a gyakorlati oktatásirányításban és a napi pedagógiai gyakorlatban mégsem érzékelhető. Ennek a hiánynak az okait szeretnénk feltárni, illetve szeretnénk elvi javaslatokat megfogalmazni és gyakorlati képzési programokat kidolgozni a nemek esélyegyenlősége politikájának a közoktatásba való hatékony integrálása céljából. Munkánk elméleti hátteréül a feminista pedagógia és a társadalmi nemek tudománya (gender studies) interdiszciplináris filozófiai-elméleti, társadalomelemző szemléletmódját alkalmazzuk – egyensúlyt tartva az elemzés (elméleti feldolgozás) és a cselekvés (gyakorlati képzések, módszertanok kidolgozása) között.
szaktematikákon átívelő – szemléletmód, ám alkalmazása a valós oktatáspolitikában, az oktatáskutatásban, a gyakorlati oktatásirányításban és a napi pedagógiai gyakorlatban mégsem érzékelhető. Ennek a hiánynak az okait szeretnénk feltárni, illetve szeretnénk elvi javaslatokat megfogalmazni és gyakorlati képzési programokat kidolgozni a nemek esélyegyenlősége politikájának a közoktatásba való hatékony integrálása céljából. Munkánk elméleti hátteréül a feminista pedagógia és a társadalmi nemek tudománya (gender studies) interdiszciplináris filozófiai-elméleti, társadalomelemző szemléletmódját alkalmazzuk – egyensúlyt tartva az elemzés (elméleti feldolgozás) és a cselekvés (gyakorlati képzések, módszertanok kidolgozása) között.
12.30 h
Thun Éva: Közoktatási reform – a tanárképzés reformja nélkül
Milyen szerepet játszik a tanári pálya „elnőiesedése” ennek a helyzetnek a legitimizálásában?
Az elmúlt évtizedekben a közoktatás irányítási rendszerei és szerkezete látványosan folyamatos változásokon ment át – méltán megkapva a „reform-maraton” elnevezést. Joggal feltételezhetnénk, hogy ennek a reformfolyamatnak szerves részévé vált a tanárképzés reformja is. Megvizsgálva azonban a valós helyzetet – paradox módon –, ennek éppen az ellentétét találjuk: a pedagógiai konzervativizmus elvei hatják át a tanárképzés tartalmait és szervezetét. Ennek az ellentmondásnak az okai számos, szélesebb értelemben vett „társadalmi változás”-ban lelhetők fel, melynek során az oktatás egész szerkezetének és az azt irányítóknak újra el kellett helyezkedniük az új társadalmi térben oly módon, hogy az intézményi „függetlenség és önállóság” meghatározása során leplezni tudják, hogy a közoktatási reform folyamata a kulturális tőke egyenlőtlen újraelosztásának egyik jelentős színtere. Ez az értelmezés magyarázatot adhat arra a jelenségre, hogy a közoktatási reform döntéshozói, konstruálói között túlnyomó részben férfiakat találunk, annak ellenére, hogy a pedagógus szakmában közismert a nők domináns részvétele. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a társadalmi státusukat tekintve „kettős kötést” megélő tanár nők – akik egyrészt női identitásuk, másrészt tanár identitásuk okán marginalizált társadalmi pozícióban vannak – miért tekinthetők ebben a felemás közoktatási reformfolyamatban egyszerre résztvevőnek/ágensnek, illetve áldozatnak és vesztesnek.
Az elmúlt évtizedekben a közoktatás irányítási rendszerei és szerkezete látványosan folyamatos változásokon ment át – méltán megkapva a „reform-maraton” elnevezést. Joggal feltételezhetnénk, hogy ennek a reformfolyamatnak szerves részévé vált a tanárképzés reformja is. Megvizsgálva azonban a valós helyzetet – paradox módon –, ennek éppen az ellentétét találjuk: a pedagógiai konzervativizmus elvei hatják át a tanárképzés tartalmait és szervezetét. Ennek az ellentmondásnak az okai számos, szélesebb értelemben vett „társadalmi változás”-ban lelhetők fel, melynek során az oktatás egész szerkezetének és az azt irányítóknak újra el kellett helyezkedniük az új társadalmi térben oly módon, hogy az intézményi „függetlenség és önállóság” meghatározása során leplezni tudják, hogy a közoktatási reform folyamata a kulturális tőke egyenlőtlen újraelosztásának egyik jelentős színtere. Ez az értelmezés magyarázatot adhat arra a jelenségre, hogy a közoktatási reform döntéshozói, konstruálói között túlnyomó részben férfiakat találunk, annak ellenére, hogy a pedagógus szakmában közismert a nők domináns részvétele. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a társadalmi státusukat tekintve „kettős kötést” megélő tanár nők – akik egyrészt női identitásuk, másrészt tanár identitásuk okán marginalizált társadalmi pozícióban vannak – miért tekinthetők ebben a felemás közoktatási reformfolyamatban egyszerre résztvevőnek/ágensnek, illetve áldozatnak és vesztesnek.
13.00 h
Kereszty Orsolya: „Csizmás legények és copfos kislányok”. A 3. osztályos általános iskolai tankönyvek gendervizsgálata
Az iskolai élet nagyon fontos és meghatározó tényezője a tankönyv. A szakirodalomban széles körben találhatunk a tankönyvekkel foglalkozó kutatásokat, de nyelvtankönyveket alig, és gender alapú megközelítésben egyáltalán nem vizsgáltak még. A kutatás tehát tartalmát és módszerét tekintve is innovatív: női egyenjogúságot vizsgál. Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam a férfi-nő reprezentációt a 3. osztályos nyelvtantankönyvekben, valamint, hogy milyen módon jelenik meg a társadalmi nemi szerepek elemzése és értelmezése a tankönyvekben. A használt elemzési szempontrendszert az értelmezési keret és a kevés szakirodalmi adat alapján alakítottam ki. A tanulmány néhány fontos kérdése és témakörei az általános célkitűzésen kívül a következők voltak:
• A nem – etnicitás – társadalmi osztályba való tartozás hármassága hogyan jelenik meg a tankönyvekben?
• Egységesség vagy alternativitás jellemzi a tankönyveket?
• Hely és idő: a nemek megjelenésének szférái
• A család szocializációs szerepe: kik jelennek meg, és milyen interakciókban?
• A tanár-diák kapcsolat, a tanulás fogalma
• Praktikus tudás
A kutatás során tehát sok érdekes, napjainkhoz kapcsolódó témakört érintettem: az adatokból és az elemzésekből egységesen kirajzolódik egy kép, ami számtalan kérdést vethet fel, és – szerencsére – további munkára ösztönözhet.
• A nem – etnicitás – társadalmi osztályba való tartozás hármassága hogyan jelenik meg a tankönyvekben?
• Egységesség vagy alternativitás jellemzi a tankönyveket?
• Hely és idő: a nemek megjelenésének szférái
• A család szocializációs szerepe: kik jelennek meg, és milyen interakciókban?
• A tanár-diák kapcsolat, a tanulás fogalma
• Praktikus tudás
A kutatás során tehát sok érdekes, napjainkhoz kapcsolódó témakört érintettem: az adatokból és az elemzésekből egységesen kirajzolódik egy kép, ami számtalan kérdést vethet fel, és – szerencsére – további munkára ösztönözhet.
Bevezetés az oktatási rendszerek világába BA (nappali)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Társadalmi ismeretek BA (nappali)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Oktatási költségtan BA (nappali)
Óratípus: előadás (I.) és szeminárium (II.)
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium (I.) és gyakorlati jegy (II.)
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium (I.) és gyakorlati jegy (II.)
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Oktatásügyi törvénykezés BA (nappali)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Oktatásgazdaságtan BA (nappali)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Multikulturális nevelés BA (nappali)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kulturális antropológia BA (nappali)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
A tantárgy rövid leírása:
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
Az összehasonlító neveléstudomány európai dimenziói I.-II. BA (nappali)
Óratípus: előadás (I.) és szeminárium (II.)
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium (I.) és gyakorlati jegy (II.)
A tantárgy rövid leírása: Az „összehasonlító neveléstudomány” című tantárgy a részdiszciplína tudományterületi helyét határozza meg történeti összefüggésekben, bevezetést ad annak kutatásmódszertanába, áttekintést nyújt az összehasonlító pedagógiával foglalkozó hazai és nemzetközi szervezetek tevékenységéről és módot ad a hazai és külföldi oktatáspolitikák és azok megvalósulásának összevetésére konkrét szakirodalmi források és esettanulmányok tükrében. A tantárgy szemináriumi foglalkozásain OECD, EU, Európa Tanács és ENSZ (UNESCO) tagországok intézményrendszereinek, tanterveinek és pedagógiai gyakorlatának elemzésére és összevetésére kerül sor a hazai tények és teendők tükrében.
A tantárgy tanulásának elvárható eredményei:
A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása:
A kurzus során használandó és használható források:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
A tanulást segítő feladatok gyűjteménye:
Tanulási útmutató:
A kurzus teljesítésének feltételei:
A vizsgázás feltételei:
A vizsgázás menete és tételei:
A tanulás eredményességének mérése és értékelése:
Nemek és computertudományok - mítoszok és valóságok. Hatással vannak-e nemi szerepeink a computer technológiához és
kommunikációhoz való viszonyunkra?
In: Új Magyar Női Szemle, Különkiadás. 2005. I. új évf. 1. szám: 115-129. old.
Bevezetés. Jó tizenöt évvel ezelőtt még nem túl sokan vették volna komolyan, ha azt jósoljuk, hogy levelezéseik nagy részét computer segítségével fogják végezni, vagy, hogy a munkájukhoz szükséges lesz alkalmazásának ismerete. Bár természetesen létezik még a computer guruk fogalma és csoportja, de a számítógép használata, mint kommunikációs eszköz az általánosan elfogadott társadalmi vélekedések szerint már mindenki territóriuma lett.
A computer-használat gyors elterjedése számos várt és váratlan kérdést vet föl: Ha sokak juthatnak a computerhez és sokan használják a kommunikáció preferált módjaként az elektronikus levelezést és a weblapokat, a használatuk megtanulása és alkalmazásuk során kialakult rutinjaink vajon milyen hatással lesznek az eddigi kommunikációs csatornákra, és hogyan változtatják meg emberi érintkezéseinket? Mennyiben van hatással egy erőteljes és mindentudó eszköz jelenléte az emberek közötti interperszonális kommunikációra és annak tartalmára? Megváltoztatja-e egyáltalán azt, s ha igen annak milyen aspektusait?
Kezdetben volt a szemtől szembeni beszélgetés, majd a levélírás és hamarosan jött a telefon. E fejlődési folyamat során valahol az úton elhagytuk kommunikációs rendszerünk számos meta elemét, mely segíthet a másik gondolatainak, véleményének és hangulatának megértésében. A kommunikáció elmélet szakemberi által ismert, hogy nem csak a szavak és mondatba való formálásuk közöl velünk információkat, hanem előadásuk mikéntje - hangerősség, gesztusok, stílus, a beszélő szemkontaktusa, arckifejezései, stb. - is lényeges mondanivalókat tartalmazhatnak. A nyomtatot információ és kommunikáció elterjedésével az ilyen „extra” információk jelentősége háttérbe látszik szorulni.
Mennyire fontos tehát a kommunikációban részt vevők személyisége, mennyire „dobhatja fel”, vagy teheti tönkre a közlést? A tendenciák ellentmondóak. Üzleti kommunikációt oktató könyvek garmada bíztat arra, mennyire fontos bevinni személyiségünket még egy merőben hivatalos és formális szituációban történő párbeszédbe is. Viszont ezzel szemben látszik hatni a computer zsargon rideg és ugyanakkor „laza” kommunikációs világa.
A vélemények és ellenvélemények összecsapnak. Vannak borúlátóak, akik egy „elembertelenedett” kommunikációs elit kialakulásától tartanak, és vannak utópisták, akik már arról álmodnak, hogy a jövőben az emberi biologikumot össze lehet olvasztani a géppel.
Nemrég azt sem igen tudtuk elképzelni, hogy adatok és információk milliója állhat rendelkezésünkre, hogy adatbázisokban, adatbankokban és a weblapokon szinte korlátlanul hozzájuthatunk a tudomány, közélet, kultúra, stb., dokumentumaihoz.
A tudomány és technika ma már elfogadottan állandó szóösszetételként szerepel. Egy olyan világ van kialakulóban, melyben a technika nem csak hordozója a tudományos adatoknak, hanem jelentős meghatározó eleme maguknak a tudományoknak. A tudomány fejlődésében a kutatások eszköze a tartalommal egyenrangú értéket kezd képviselni.
Ha a computer-használatnak ilyen nagy jelentősége van életünkben, nem kerülhető meg az a kérdés, hogy a computer mindenhatósága hogyan érint társadalmi kérdéseket, különböző szociális státuszú embereket, különböző kultúrákat, és ezekkel együtt a társadalmi nemek kérdéseit. Hatással vannak-e (női férfi) nemi szerepeink a computer technológiával, kommunikációval és a hozzá kapcsolódó tudományokkal való viszonyunkra?
A technika, információ és tudomány viszonya
“Az információelmélet ragyogó sikereinek köszönhetően oly korban élünk, mikor az emberi kommunikáció technikája hihetetlen gyorsasággal fejlődik; abban azonban, amit közlünk nem következett be hasonló mérvű fejlődés. Mégis, a csodálatra méltó technika láttán könnyű arra a következtetésre jutnunk, hogy mivel több elektronikus jelet vagyunk képesek továbbadni, több emberhez és gyorsabban, mit valaha, ez a kultúra szempontjából is haladást jelent - és hogy ennek a haladásnak a lényege maga az információs technika.” (Theodor Roszak 1990)
A tudomány és tudás jelentésének és tartalmának meghatározásáról folyamatosan „vitatkoznak” a filozófusok. A tudomány és tudás definíciója általában, a tiszta világos objektív eszközökkel bebizonyított tények halmazát, a világról alkotott tudásunk összességét hangsúlyozza. Ugyanakkor az objektivitás, kreatív gondolkodás, nehezen érthető elvont elméletek, stb., által leírt tudományosságot az elitség, a nem könnyen hozzáférhetőség nimbusza is övezi. Általában és legtöbbször az egyetemek és tudományos intézmények a helyei a felhalmozott tudományos adatoknak, tényeknek, igazságoknak és bölcsességeknek.
A computerek elterjedésével megjelent az a vélekedés, hogy ennek az eszközöknek a használata beláthatatlan lehetőségeket kínál a tudományban és a tudás terjesztésében. A computer segítségével sokkal gyorsabban juthatunk sokkal több tudáshoz, mint eddig. Hisz a computerekben hatalmas mennyiségű adat (tudásanyag) van felhalmozva és ez bármikor hozzáférhető. Úgy tűnik a mennyiség fontossága mindenképpen előtérbe került a minőségről azonban ritkábban esik szó. Mondhatnák a tartalomi mondanivaló nem olyan jelentőségű vagy lényeges, mint az a tény, hogy elérhető.
Az a jelenség, hogy a computerek, és az Internet és az adatbázisok hihetetlen gyorsasággal árasztják el a tudományok különböző területeit és azt a látszatot kelti, hogy a computer technológia lassan besoroltatik a tudományok sorába. Versenybe száll azokkal a régi tudományfelfogásokkal, amelyek szerint a tudás megszerzéséhez és megszervezéséhez vezérlő gondolat, irányítottság és célzatosság, a tudomány műveléséhez pedig elmélet felállítsa, analízis és szintézis is szükségeltetnék.
A computerhez értőket egy mitikus buborék veszi körül, melynek kialakításában nem kis részük van azoknak, akik igyekeznek a hozzáértés kiválasztottságának monopol helyzetét fenntartani és így alátámasztani a fent leírt áhított helyet a tudomány világában.
A tudomány és technika köreiben nem közismert az a gondolat, hogy a tudás kulturálisan meghatározott. Nagyobb, történelmileg kialakult, társadalmi és kultúrkörök valamint társadalom csoportok érdekei, gazdasági helyzete, s még geográfiai elhelyezkedése is hatással van fejlődésére. Így tehát semmiképpen sem lehet objektív az embertől és emberi érdekektől és érzelmektől független. A tudás ritkábban emlegetett más hagyományos pszichológiai és kognitív dimenzióit is fel kell sorolnunk: megfigyelés, intuíció, reprezentáció, visszatekintés, értékelés, korrekció, képzelet, képzelőerő, érvelés, bizonyítás, emlékezet, összefüggések, összefűzések, racionalizáció, spekuláció, meditáció, érvényesség, érvényesítés, elmélkedés, döntés, stb.
Elemzésre szorul tehát hogyan vagyunk képesek a computer technológia rendszere segítségével tudás létrehozására? Mi lehet a végkifejlete a hagyományos társadalmi folyamatok és az új információs technológia egymásra hatásának?
A computer és a virtuális valósághoz fűzött nagy remények: a kultúra és a tudomány demokratizálódása. Sokan vannak, akik osztják azt a véleményt, hogy a computerek előbb utóbb teljesen demokratizálni fogják a világot, hisz mindenki számára ugyanúgy elérthetőek lesznek, mind a technikai felszerelések és feltételek, mind a hozzájuk tartozó tudás. Laura Gurak (1995) emlékeztet arra, hogy ezt jósolták a televíziózás, különösen a kábeltelevíziózás elterjedésekor is. Az igazi demokratikus használat helyett azonban a kommercializálódás, a “home shopping” győzött.
Sokak szerint az Internet révén egy újabb demokratikus lehetőség érkezett el, mivel, a computeres rendszerek alulról építkező és hierarchia mentes rendszerek, mindenki számára könnyedén hozzáférhetőek és mindenki szabadon nyilváníthatja ki véleményét és oszthatja meg gondolatait. Az elektronikus kapcsolatteremtés egy olyan nyílt társadalmi teret hoz létre, amely mentes, mind a gazdasági háttér által, mind társadalmi csoporthoz való és nemhez való tartozás miatt gyakran meghatározott sztereotípiáktól, részrehajlásoktól, előnybiztosításoktól, vagy háttérbeszorítástól.
Bizonyos elemzők szerint a computer technológia és a köré kialakult ideológia, nem egy ránk telepedő rendszer. Meggyőződésük, hogy a technológia használóitól függ, milyen módón alakítják ki virtuális környezetüket, a médiummal való együttműködés során. Anthony Giddens azt hangsúlyozza, hogy a társadalom reflexív módon képződik, amelyben a tevékenységek struktúrája magán a tevékenységeken keresztül, újra és újra végrehajtásuk során alakul ki. Azaz, a résztvevőknek nagy szerepük van abban, hogyan építgetik virtuális környezetüket. Viszont e szerepüknek a részvevők általában nincsenek tudatában.
A kritikai indíttatású társadalmi elméletek azonban felvetették a computer technológiának azt a potenciális hatását a társadalmi struktúrákra, hogy a technológia tudományos racionalizmussá lép elő, s mint ilyen mintaértékűvé válik és erősen beleszól a társadalmi struktúrák alakulásába - ezt technológiai determinizmusnak nevezzük. Ben Agger (1985) szerint a computer szakértők és rendszergazdák egyértelműen egyoldalúsítják a társadalmi diskurzust a technológia javára. Jürgen Habermas megállapítása szerint a “laissez-faire” piaci kapitalizmus legitimitását a tudományos technokrata legitimitás váltotta fel, melynek irányítása egy szűk elit - “system manager”-ekből álló csoport - kezében van. Tehát az egyenlő esélyek és egyenlő hozzájutás mítosza hamar szertefoszlott.
Az is hangsúlyozandó, hogy ez a technológiai determinizmus olyan erős hatással érvényesül, hogy még dehumanizáló hatása is előre látható. Elsekélyesíti az emberi egyéniséget és az egyének közötti interakciót. Marshall McLuhan (1967), a kommunikáció elmélet szakértője, A médium az üzenet című esszéjében a következőket írja:
“Az új médium, azaz kialakulásának folyamata - elektronikus technológia - átalakítja és átstrukturálja a szociális struktúrákat, az emberek egymáshoz való viszonyát és beleszól magánéletünkbe is. Arra kényszerít minket, hogy újraértékeljük szociális és kulturális értékeinket és emberi viszonyainkat, azaz életünk szinte minden színterét, a politikai kormányzástól kezdve az oktatáson át a családig és közvetlen környezetünkig.”
Computer technológia és a társadalmi nemek. Bár a nők szerepe és szereplése meglehetősen alulreprezentált a computer használat és technológia tudománya területén - akár a hardware, akár a software fejlesztésekben nem tudunk nagy számú női szakértőt felsorolni. Ennek ellenére a kezdetek kezdetén, a kísérletezés időszakában számos kulcsszereplő nő volt. A computer technológia világában szomorú összefüggésnek látszik az a fejlődési vonal, hogy mihelyt a hadügy és az üzleti világ felfedezte a computeres kommunikáció és adattárolás jelentőségét, gazdasági hasznot és értéket is rendelt hozzá. Ettől a pillanattól kezdve a nők szerepe a computerek fejlesztésében fokozatosan csökkent. A computer technológia világa férfivilággá változott.
A XIX. században Ada Byron, matematikus, Charles Babbage-dzsel együtt dolgozott a computer ősének megszerkesztésében - melyet „analitikus gép”-nek neveztek. Babbage egy olyan masinát eszelt ki, melyet a gép által tárolt memória irányítani tudott. Ada Byron állította fel a gép megalkotásához szükséges elméletet és ő dolgozta ki a létrehozásához szükséges részletes technikai lépéseket. Bár a gép soha nem működött tökéletesen, mégis innen indult el világhódító útjára a computer. Ennek ellenére Ada Byron neve feledésbe merült.
Akár szakértőket, akár laikusokat kérdeznénk meg arról, hogy kik használták, illetve használhatják a computereket, a válasz valószínűleg az lenne, hogy bárki. Ha azonban jobban belegondolunk, számos nem kimondott szokásjog és társadalmi sztereotípia alapján, mítoszok és akadályrendszer alakultak ki, melyek szerint a computerhez való „értés” a technikához és technológiához, műszaki szakértelemhez kötött, s mint ilyen többnyire férfiak által művelt tevékenység, melynek megvan a maga beavatott férfi zsargonja és szokásai. A computer által közvetített kommunikációnak (CMC) tehát a társadalmi magabiztosság is fontos eleme. Akarva akaratlanul a computer-használók világa a már létező társadalmi viszonyokat tükrözi, illetve újra képezik azokat. Ruth Hubbard (1983) írja:
“A technológia mára már kultúránk része és természetes, hogy a férfiak által dominált kultúrában a technológiák fejlődése csak megerősíti és alátámasztja a férfiak elsőbbségét. Vajon lehet e ezen változtatni, de nem csak úgy, hogy a felhasználók és a nőkről szóló anyagok körének számát megnöveljük, hanem, úgy, hogy női szakemberek nagyobb számban vesznek részt a feltalálásban készítésben és javításban?”
Hubbard azokkal ért egyet, akik szerint az információs technológia, valamint az általa keltett hatás is egy ideológiai rendszert hoz létre, mely nagyon hasonlatos bármilyen más társadalmi ideológiai rendszerhez, hisz azt a technológia tervezői és használói és érdekképviselői alakítják ki és irányítják. Ha tudjuk, hogy milyen kevés nő vesz részt ezen ideológiák megformálásában, joggal gondolhatjuk, hogy az az állítás, mely szerint a computer technológia világa diszkriminatív a nőkkel szemben, igaz lehet.
A magyar tudományban és kultúrában ma még szinte idegennek hangzik a kérdés: hogyan definiálhatjuk a nemi kategóriák jelentését? Mit jelent az, hogy valaki férfi vagy nő? Vajon az elektronikus/virtuális világ megjelenése az életünkben újraértékeli-e a nemekhez kapcsolódó elvárásokat és gondolkodást, azaz a társadalmi nemek „intézményét”? Milyen hatással lehet saját egyéniségünk meghatározásában, alakításában, hogyan befolyásolhatja az egyének közötti kommunikációt/interakciót? Hogyan alakíthatja társadalmi környezetünket, azaz a színteret magát, amelyben az interakció zajlik?
Judit Butler (1990), hírneves feminista gondolkodó, azt javasolja, hogy ezeket a kérdéseket is olyan szempontból vizsgáljuk meg, hogy a biológiailag konkrét női testhez, milyen történelmileg és kulturálisan kialakult viselkedés sémák, kulturális jelentések és értékek - vagy ellenkezőleg értéktelenségek - tartoznak. Szerinte a nemi szerepek, a viselkedés és a kommunikáció nem eleve elrendeltek, hanem az idő, a tér és a kulturális és társadalmi szituációk és történések hatására változnak, azaz képlékeny vagy cseppfolyós társadalmi szerepek.
Sajnos, az a hiedelem vagy meggyőződés, hogy a nemi szerep kategóriák stabilan létezők és eleve elrendeltek, igen erősen tetten érhető a computeres kultúrában. Még a „nőpárti” elemzők is beleesnek abba a csapdába, hogy a nőket mindössze az információs technológia alanyaként hiányolják. Hajlamosak nem megkérdőjelezni a technológiai determinizmus ideológiáját. Megfeledkezne arról, hogy ezt a rendszer emberek hozták létre, többnyire férfiak, és hatásosan irányítani is tudják, ha gazdasági vagy más érdekeik úgy kívánják.
A domináns patriarchális ideológiák úgy szocializálják a nőket, hogy ők maguk is elhiggyék nincsenek konstruktív gondolataik, vágyaik és elképzeléseik, és ha lennének is nem tudják kivitelezni azokat társadalmilag értékes szinten.
A szocializáció ereje és mindenható volta azt sugallja, hogy a hagyományos általános kulturális felfogások és tudományos felfogás nem vesz tudomást a női produktív értékekről és ez által elnyomja a női dinamizmust, komplexitást és kreativitást. Helyette a biológiai és reproduktív tevékenységek skatulyáiba próbálják begyömöszölni a női személyiséget. Ha viszont elfogadjuk, hogy a nemi kategóriák nem fix kategóriák, ha a nő társadalmi kategóriája képlékeny, akkor nem csupán passzív tükrözője egy konkrét nemi szerepet tételező társadalmi ideológiának. A társadalmi nemi szerepet értelmezhetjük úgy is, hogy az mindössze egy olyan társadalmi státuszt kijelölő kategória, ahol a női és férfi nem hagyományokon alapuló jelentése jött létre és megmerevedett meg. Ily módon tehát nem eleve elrendelt, nem öröktől fogva létező, azaz a meghatározó hagyományok mellett a szerepeket megélők is beleszólhatnak alakításába.
Nem túlzás talán azt állítanunk, hogy tudomány és a tudományos tevékenységek világa értékeiben, felépítésében, és működésben jellegzetesen férfi-világ. Elvont gondolkodáson alapszik, lineáris, egysíkú gondolati kategóriák segítségével működit. Jellemzője, hogy a pszichológiai objektumot és szubjektumot mereven elkülönítve kezeli. Ez a férfi gondolkodás mikrokozmosza.
Másrészt viszont tény, hogy a computer tudomány szerepe még nem egészen tisztázott a tudomány világában, és tény, hogy viszonylag valóban könnyen elérhető. Ez a bizonytalanság és az elérhetőség jelszava viszonylag szabad bejárást enged egy olyan formális és mitikus rendszerbe, amelyhez a hozzáférést eddig a férfiakra szabott társadalom - a tárgy és tevékenység homályosan ideologikus meghatározásával és egyéb elterelő hadmozdulatokkal - a női nem számára nehézzé tette. A computer technológiában viszont a homályosítás és elterelés, ha nem is lehetetlen, de észrevehetőbb, ezért hatástalanabb.
Született még egy olyan utópikus teória is - Donna Haraway (1991) Cyborg Manifesto -, mely egy úgynevezett cyborg technikát jósol a jövőre nézve. A cyborg nem más, mint egy gép és egy emberi biológiai lény hibridje, egy kibernetikus organizmus, amely képes része lenni mind a társadalmi valóságnak, mind a fiktív és elképzelt virtuális világnak. A cyborg az álmoknak-vágyaknak és a materiális valóságnak egy sűrített képe, s mint ilyen képes befolyásolni mindkét világot. Azáltal, hogy a cyborg a valóságos és virtuális világ határán él képes arra, hogy a technika világában felállított merev határokat és skatulyákat feloldja. Lehetősége adódik arra, hogy a társadalom által eddig mereven diktált szociális szerepek értelmezésének kereteit átalakítsa úgy, hogy fellazítja a biológiai test és az elvárt társadalmi szerepek közötti szoros és magától értetődő összekötésétől. Mivel a cyborg egyik fele a computeres és kommunikációs technológia által jön létre, nem hordozza magával azokat a jeleket és kódokat, amiket mi magától értetődően használunk szerepeink és mások szerepeinek azonosításakor. A Haraway által leírt „cyborg test” esetében a kommunikációs technológia segítségével egy saját magunk kreálta virtuális identitást alakíthatunk ki, mely mentes a hagyományos társadalmilag és történelmileg meghatározott identitástól. A computerizált világban újjáalakíthatjuk énünket és külsőnket, mindössze a szavakkal, képekkel és reprezentációkkal való manipulálás által. Ez a módszer lehetővé teszi a nőknek, hogy kibújjanak a szokásos kategóriákból és túllépjenek a számukra kijelölt határvonalakon, melyek a múltban korlátozták cselekvéseiket és nagy hatással voltak identitásuk meghatározásakor.
Hogyan érhető tetten a nemi diszkrimináció a computeres világban
“Míg a férfiak szenvedélyesen lelkesedni tudnak a computerekért a nők egyszerűen csak probléma megoldásra szolgáló használati eszköznek tekintik azokat.” (Danielle Bernstein, 1992)
Sajnos a computer technológia használóinak világában a társadalmi nemi szerepek meglehetősen homogén és stabil társadalmi kategóriáknak értékelődnek és látszólag semmi közük nincs a computer használatához és az információs technológiához. Mindenki számára elfogadott tehát, hogy a nők többnyire a dokumentumok tárgyai, s nem a computeres programok alkotói, vagy a gépek rendszeres kezelői. Ezzel tökéletesen mintázódik a technológiai determinizmus és a nemekről, társadalmi szerepekről való esszencialista gondolkodás, és ezeknek ideológiai érdekek szerinti keverése.
A társadalomtudományok körében viszont egyre inkább elfogadottá válik a nemek tudománya kutatóinak az a gondolatmenete, hogy a társadalmi nem nem összekeverendő a biológiai nemmel. A társadalmi nem társadalmi konstrukció, melyet a különböző szociális technológiák, pl. média, populáris kultúra, oktatás stb., valamint a társadalmilag elfogadott és intézményesített ideológiák, társadalom-felfogások és a világról, társadalomtól alkotott gondolkodásmódok és cselekvés és tevékenységi szokások építenek fel és alakítanak tovább. A formáló elemek sorát még kiegészíthetjük a napi cselekvések, rutinok, viselkedési elvárások sorával. A nemi szerepek eltérőképpen konstruálódtak meg a férfiak és a nők számára. Tradicionálisan a férfiasság jellemzői a fizikai erő, agresszivitás, a logikus gondolkodás, racionalitás, a technikában való jártasság. A nőiességhez az érzelmesség, intuíció, irracionalitás, gondoskodó viselkedés társult. A különbözően konstruáltsághoz hozzá tartozik még a különböző társadalmi színterek felosztása a szerint, hogy melyik alkalmatosabb a női vagy férfi tevékenységekre. A történetileg kialakult modern kultúrákban ezek a terek és cselekvések úgy alakultak, hogy a férfiak sajátították ki a köztereket, közfunkciókat - melyek általában értékesebbnek ítélődtek - míg a nőknek maradtak a magán és úgynevezett ellátó cselekvések és funkciók. Habár a nőemancipáción állítólag „túl vagyunk”, ezek a tradicionálisan konstruált szerepek és sztereotípiák a nemek társadalmi különbségeiről - melyek a férfiaknak jobban kedveznek - szinte zavartalanul élnek tovább.
Főképpen USA-beli adatokra hivatkozva egyértelműen bizonyítható, hogy annak ellenére, hogy többnyire elfogadjuk, hogy a computer és Internet intézmény mindenki számára elérhető és elfogadott tevékenységi forma, mégis jóval kevesebb nőt találunk, mind a felhasználók, mind pedig a computer tudományokat hivatásként űzők körében. (Az Internet használók mindössze egyharmada nő. A témában diplomát szerzettek 27% nő. Az informatika tanszékek oktatói között pedig mindössze 7% az arányuk.) Vajon ennek oka összesen csak az lehet, hogy a nőket nem érdeklik a computerek?
Számos kutatás alapján - ezeket Jane Cottrell (1996) írja le részletesen - a következő tanúságok vonhatók le az okokat illetően. Többféle faktor is szerepet játszik az aránytalanságok kialakulásában: a kulturális hagyományok és elvárások, a computer használata valami oknál fogva még mindig a matematika tudásához és technikai készségekhez kötődik. Ezek köztudottan a hagyományos szerepelvárások szerint férfias foglalatosságok. Ezekből a hagyományokból adódóan gyermekkorban a lányoknak általában kevesebb lehetőségük jut a computerekkel való ismerkedésre és játékra. De nem ritka helyzet a nyilvánvaló diszkrimináció, lenéző, türelmetlen vagy néha durva kollegák vagy oktatókkal való találkozás felnőttként.
Iskolai oktatási rendszerünk olyan, hogy a lányok eleve azzal az előítélettel látnak a matematika tanulásához, hogy az nekik úgy sem, vagy nehezen fog menni. Holott számos felmérés eredménye azt bizonyítja, hogy ez így nem igaz. Csak a már eleve meglévő szorongás rontja teljesítményüket - önmagát beteljesítő jóslat módjára. Ehhez párosul még az a pszichológiai tényező is, hogy a lányok eleve kevesebb önbizalomra vannak szocializálva.
Az a hiedelem, hogy a computerrel való bánáshoz matematikául kell tudni erősen tartja magát annak ellenére, hogy már számos szerző rámutatott arra, hogy a computerezés valójában mindössze információkkal való manipulálás, információk kezelése - lehetőleg több szempontból és több csatornán egyszerre - valamint emberekkel való kommunikáció (igaz a kommunikációnak egy új csatornája), amely tevékenységek viszont a szociológiai kutatások szerint a lányoknak jobban mennek. (Egyszerre több dologra való figyelés és írott és verbális kommunikáció.) Ahhoz, hogy valaki kiváló használója legyen egy computeres információs rendszereknek nem kell hardware technikusnak lennie. (Sokan vezetnek autót, mégsem ért mindenki az autómotor működési elvéhez és az autószereléshez.)
A gyerekkori tanulásnak még egy fontos adalékát kell itt megemlítenünk: a computeres játékokat. Egy a női kultúrát szem előtt tartó valaki számára szinte elrémisztő a harci, lövöldözős, pusztító, háborús, és erősen versenyszellemet tanító játékok özöne. Az elüzletiesedés jelensége összekötve az agresszió népszerűsítésével nem kimondottan vonzó jelenség. Lányok (illetve szelíd fiúk) számára tervezett játékokat pedig nem igazán kínálnak. Azáltal, hogy a lányok nem játszanak ilyen játékokkal, elesnek a gyakorlás és ezzel a rutinszerzés lehetőségétől.
Több kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy általában milyen környezet van kialakítva a computer szobákban, laboratóriumokban (a laboratórium elnevezés is kissé árulkodó, eleve tudományosságot sugall). A szigorúan sorba rakott szürke monoton környezet is keltheti az idegenség nem odatartozás érzését. Azaz, ha megengedhetünk magunknak egy kis szubjektív kritikát, a computer szobák szürkesége és rendje is lehet, hogy a férfivilágot tükrözi.
A kulturális hagyományok miatt tehát valójában nincs olyan szerepminta, amelyet azok a lányok követhetnének, akik mégis elszántan a computerrel való bánást szeretnék hivatásul választani. Ez egy újabb elbátortalanító tényező lehet.
Általában az emberek/férfiak többsége nem mondja ki azt, hogy egyértelműen ellene van a nők jelenlétének a computerek világában. Mégis néha öntudatlanul is olyan kijelentéseket tesznek, vagy úgy viselkednek, hogy még jobban felerősítik a sztereotípiák íratlan szabályait. Ezekből a viselkedésformákból csak néhányat említünk meg itt: lenéző, atyáskodó modor és megjegyzések, a feladat elvégzése a másik helyett, a legkisebb lépés túldicsérése (amikor nincs rá szükség), kérdések nem tudomásul vétele, nem meghallása, okoskodó magyarázat, túlmagyarázat, s végül az oly jól ismert laza és közvetlen kommunikációs stílus, mely gyakran meg van tűzdelve vulgáris vagy szexista kifejezésekkel. Ezek az attitűdök ma egyértelműen tartozékai az úgynevezett computeres zsargonnak, melynek tudomásulvétele és használata nehezére eshet egy önmagát és személyiségét, valamint társadalmi státusát reálisan értékelő nő számára.
Ezek azok az alkotóelemek, amelyeket erősen használnak az “insider”-ek annak a mítosznak a kialakítására és fenntartására, hogy a computerek világába csak egy szűk rétegnek lehet bejárása, csak egy szűk réteg képes arra, hogy a hozzávaló tudást és készségeket megszerezze. Ez a módja annak, hogy egy bizonyos szintű gazdasági és kulturális hatalomra tegyenek szert és megtartsák azt. Ez a gondolatmenetet folytatva tehát arra következtetésre kell jutnunk, hogy nem egyértelműen arról van szó, hogy a nők vannak kizárva a computerek világának javaiból, hanem azok a társadalmi csoportok, akiknek megjelenése az Interneten és a computerek tömeges használatában aláásná ezt a hatalmi pozíciót. Ezek közül a társadalmi csoportok közül a nők csoportja történetesen a legnagyobb létszámú, ezért legjobban látható, mint lehetséges versenypartner a hatalomért.
Az elektronikus levelezés lehetősége szinte már kötelező tartozéka egy jó munkahelynek és otthonnak, és elérhető a legtöbb közigazgatási, oktatási és gazdasággal foglalkozó intézményben, azaz a hozzáférés szerint nem igazán találhatunk különbségeket (sőt az adminisztratív munkahelyeken dolgozók többsége nő). Ennek ellenére a nők levelezési listákon való részvétele jóval kevesebb a férfiakénál.
Ez adódhatik a már fentebb leírt előítéletes attitűdökből, de figyelemre méltó lehet a listákon folyó „beszélgetések” értékelése is, hátha magyarázatokat találhatunk erre a jelenségre.
Ezen a helyen két érvet szoktak felsorolni. Egyik, hogy a nőknek kevesebb idejük marad levelezésre, hisz rájuk vár a háztartási munka is. Másik, nyomósabb magyarázatnak tűnik, a különbségek értékelése a férfi és női kommunikációs stílusokat és etikát illetően. Nyelvészek szerint a két nem különbözőképpen használja a nyelvet kommunikációra, a nők önkifejezése kevésbé direkt, éles, inkább körülíró, beszédjükben több a kérdés és visszakérdezés. Beszédstratégiájuk kevésbé vitatkozó és konfrontációkerülő.
A férfiaké viszont erőteljes, asszertív, hosszadalmas és magyarázó/kifejtő, saját érdekeket és mondanivalót előtérbe helyező és nem ritkán szarkazmussal és vulgáris kifejezésekkel is tűzdelt. Az amerikai vizsgálatokban kimondottan kiemelnek egy „flaming” nevű computeres kommunikációs viselkedést, melyet egyértelműen a férfiak űznek, és legtöbbször éppen középpontban lévő helyzetük védelmére a többiek megfélemlítésére. A férfiak hajlamosabbak elfeledni azt, hogy a „vonal” másik végén is emberi lények vannak. Gyakran a „magamutogatás” egyedül a céljuk, az hogy „on-line” közönségük is van szinte lényegtelen tényező. A női kommunikációs stílusra viszont sokkal jellemzőbb a beszélgetőpartnerre való odafigyelés és törődés.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha a nők nem választják kedvenc időtöltésüknek a listás levelezést.
Például álljon itt egy magyar levelezési listáról gyűjtött vélemény, amelyben tökéletesen megfigyelhető az „árnyalt fogalmazás” részrehajlása:
RIP írta: és eléggé aggasztónak tartom azt, hogy a “számítógépes Szakma”- ha van ilyen - egyre inkább _elférfiasodik_.
Miért aggaszt? Szerintem soha nem volt egy nőies szakma. Általában megfigyelhető, hogy a műszaki területeken kisebb a nők aránya. És ennek nem feltétlenül az észbeli képesség az oka, mint ahogy a “néphit” tartja.
Az okok: /gusty szerint/ 1. A szakma higgadt, érzelemmentes, logikus gondolkodást kíván, s tapasztalataim szerint ezeket a kívánalmakat a férfiak közül többen teljesítik. (remélem elég árnyaltan fogalmaztam) A nők inkább érzelmi lények. Egy férfi képes órákig hallgatni egy autó motorját vásárlás előtt, míg a nő azonnal nevet ad az autónak. :-) Az informatika ennél ridegebb dolog. A számítógép nem tud érzelmekkel reagálni. Csak azt nem értem, akkor miért féltékeny rá néha az asszony? :-)) 2. A szakma iszonyatos iramban fejlődik, s ez állandó tanulást, ismeretbővítést igényel. Aki lemarad, az kimarad! :-) Szóval a nők a rájuk osztott szerep okán “szabadidejük” zömét a házimunkával, gyerekneveléssel töltik. E mellé nehezen fér be egy olyan szakma, melyet naponta újra kell tanulni. Fiuk! Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Csak egy pillanatra engedjétek el az egeret.-) Melykőtök vállalná, hogy elmos, kimos, felmos, lemos, megmos, stb., míg az asszony benn a szobában ül “a hülye gépe előtt, és szórakozik”; ???
Jelentkezés magánlevélben, mert a listát nők is olvassák! :-)))) gusty
ui: Nem akartam a nőket bántani, de ellene vagyok a mindenáron egyenjogúságnak. (Bár itt nem jogokról van szó)
mailto:gusty@teachers.org http://gusty.kiber.net .
Mindezek ellenére, a nők készítette és nőknek szóló (bár főleg angol nyelvű) weblapok széles választéka áll ma már rendelkezésünkre, ékes ellenbizonyítékául annak a véleménynek, miszerint a nőket többnyire hagyományos reproduktív szerepükkel kapcsolatos dolgok érdeklik. E lapok között igen színvonalas írásokat olvashatunk például a computer technológiáról, de a női kultúráról, történelemről, irodalomról és művészetekről is.
Egy felmérés tapasztalatai. A magyar felmérési mintából kapott információk szinte alig különböznek a nemzetközi adatoktól. A kérdőívre sokkal több férfi (86%) válaszolt, mint nő (14%), (holott a listák névsoraiból egészen más “feliratkozási” arányok derültek ki. Itt utalhatunk valószínűleg az időhiányra.
Az Inteneten fellelhető, mind készítői, mind használó férfi dominanciát legtöbb válaszoló azzal magyarázza, hogy több férfi dolgozik úgynevezett műszaki szakmákban, ahol az elérés könnyebb, valamint azzal, hogy a computer és az Internet használatát tradicionálisan műszaki érzékhez, tudáshoz és matematikai tudáshoz köti. Legtöbb válaszoló felhívja arra a figyelmet, hogy ez a felfogás viszont elavult sztereotípiás felfogás, a computer és Intenet használatához ezek nem szükségesek. Jellegzetesen az autóvezetés párhuzamot emlegetik. (Megjegyezzük az autót vezető nők is gyakran kerülnek olyan kommunikációs helyzetbe, melyet az előző fejezetben leírtunk.)
A kérdőív válaszolói közül legtöbben nem válaszoltak vagy „nem tudom” válasszal válaszoltak azokra a kérdésekre, vajon mi érdekelheti a nőket és a férfiakat az Interneten. Az érdeklődési köröket teljesen az egyéni választás és ízlés területére utalják. Ez a tény valószínűleg a felajánlott anyagok és lehetőségek határtalan bőségéből adódik - nem igazán tudunk még értékeket rendelni az Interneten megjelenő információkhoz. Így igazoltnak látszik az a tény, hogy bizonyos szinten a rendszer létezése és működése fontosabb, mint a tartalom, amit hordoz.
Ha a kérdezettek mégis válaszoltak az érdeklődési körökre utaló kérdésekre, akkor erősen sztereotípiás válaszokkal éltek: pl. nőknek szabásminták, divatlapok, receptek, női újságok, férfiaknak: minden, szakmai, szexképek, autók.
Egyértelműen igazoltnak látszik az a megfigyelés, hogy a nők praktikus eszközként használják a computer és az Intenetet. (Bár ez meglehetősen ellentmondásos a Gusty által emlegetett „néphittel” szemben.)
Érdekes jelenségnek tartjuk, hogy a férfiak esetén többször is megjelenik a „minden érdekel” válasz, valamint az a kritikai megjegyzés, hogy a kérdőív készítői miért feltételezik, hogy a férfiak egy homogén csoportot alkotnak. Ugyanakkor, válaszaikban a nőket ők maguk igenis homogén csoportnak tételezték. A nő válaszadóktól ezek az észrevételek nem hangzottak el.
A „minden” válasz gyakoriságából az érdeklődési körök tekintetében a férfiak csoportjában arra lehet következtetni, hogy a közvélemény a férfi mintákat tartja az általánosnak - a “default”-nak a computer nyelvén szólva - és női viselkedésmintákat az ahhoz képes módosítottnak vagy variációnak, elhanyagolhatónak.
A válaszolók mindegyike egyetért abban, hogy a computer és az Internet óriási lehetőségeket tár fel az információhoz jutás gyorsaságát illetően, illetve a tudás, a közélet, a kultúra és a világ demokratizálódását illetően. A gondolat viszont, hogy ők maguk személyes és tevőleges alakítói ennek a rendszernek nem egyértelmű mindenki számára. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy feltehetően nagy szükség lenne computer-használatunk olyan szempontú elemzésére, mennyiben is szólhatunk bele életünk, társadalmunk gazdasági viszonyaink politikai életünk stb., alakulásába és a hatalmi helyzetek konszolidálásába.
A gender érzékeny szemléletmód, a társadalmi nemet évszázadok során kialakított és konstruált szerepnek fogadja fel, és mint ilyet megváltoztathatónak ítél, megváltoztathatónak, úgy, hogy dekonstruálja mindazokat az elemeket, amelyek a mai kultúrákban már értelmüket, hasznukat vesztették. Ez a folyamat feltehetően ahhoz fog vezetni, hogy a nemi szerepek határai elmosódnak, egybemosódnak, egyre inkább lényegtelenekké válnak az egyéniség, a társadalmi értékeket személyekhez kötött és szituációhoz kötött elemeivel szemben. Ez a kulturális jelenség, hogy a nemi (és más) szerepek helyett inkább az egyéni reprezentáció kerül előtérbe, nem kimondottan jellemző még Magyarország közéleti kultúrájában. Annak ellenére, hogy a nyugati populáris kultúra termékei jelen vannak és befolyásolják ízléseink és értékeink alakulására, azoknak csak vagy az igen tradicionális vagy az igen szenzációs elemei látszanak hatni. Az egyéni, gondolkodtató, intellektuálisabb összetettebb érzelmeket kívánó elemekre a legtöbb embereknek nincs vevőkészüléke.
Ebbe a társadalmi hatásokról szóló gondolatmenetbe illet bele a virtuális nem-változtatásról szóló kérdés. A válaszolók nagy része nem látszik érzékelni társadalmi szerepeink alakulását, és óriási kétkedéssel, szinte viszolyogva fordul a kérdéshez. A kérdőívre válaszolók számára, úgy tűnik, társadalmi nemünk alapvetően és eleve elrendelten meghatározott biológiai nemünk által, s kategóriái merevek, körülírtak, előírtak, melyen változtatni nem lehet és nem szabad. Ezt a gondolkodásmódot a nemek tudománya esszecialista gondolkodásmódnak tartja. Az esszencialista gondolkodásmód viszont általában ellene van minden kulturális és társadalmi változásnak, és egyértelműen a konzervatív ideológiákhoz köthető. Így, mai magyar társadalmunk egyik óriási ellentmondását fogalmazhatjuk meg akkor, amikor megállapítjuk, hogy míg az emberek többsége egyértelműen liberális gondolkodásmódot követ, mikor a computerek jelentőségét és új értékeit elfogadja és használja, addig az emberi tényezőket illetően, és különösen a nemek szerepeit illetően, kimondottan konzervatív és hagyománykövető véleményeket vall magáénak.
Köszönet illeti Meskó Andreát (Mesit) az ELTE, TFK könyvtárosát és rendszergazdáját, aki nagy segítségemre volt a kérdőívek terjesztésében és a válaszok értékelésében.
Felhasznált irodalom:
Agger, Ben. (1985) The dialectic of deindustrialization: An essay on advanced capitalism. In J. Forester (Ed.), Critical Theory and Public Life. Cambridge, MA: MIT Press.
Bernstein, Danielle R. (1992) A new introduction to computer science. In Search of Gender Free Paradigms for Computer Science Education, edited by C. Dianne Martin and Eric Murchie-Beyma. Eugene OR: International Society for Technology in Education.
Butler, J. (1990). Gender trouble: Feminism and the subversion of identity. New York: Routledge.
Clarke, Valerie. (1992) Strategies for involving girls in computer science. In Search of Gender Free Paradigms for Computer Science Education, edited by C. Dianne Martin and Eric Murchie-Beyma. Eugene OR: International Society for Technology in Education.
Cottrell, Jane. R. (1996) I Am a Stranger Here Myself: A Consideration of Women in Computing. (http://www.inform.umd.edu:808)
Gurak, Laura J. (1995) Cybercasting about Cyberspace. In Computer-Mediated Communication Magazine. Volume 2, Number 1/ January 1, 1995 / p. 4
Haraway, D. J. (1985). A manifesto for cyborgs: Science, technology and socialist feminism in the 1980s. Socialist Review, 80(15), 65-107.
Haraway, D. J. (1991). Simians, cyborgs, and women: The reinvention of nature. New York: Routledge.
Herring, S. C. (1993). Gender and democracy in computer-mediated communication. Electronic Journal of Communication. Available E-mail: comserve@vm.its.rpi.edu
Hubbard, Ruth (1983). Foreword. In J. Rothschild, Machina ex dea: Feminist perspectives on technology. (pp. vii-viii). New York: Pergamon Press.
Kramer, Pamela E. and Lehman, Sheila. (1990). Mismeasuring Women: A critique of research on computer ability and avoidance. Signs: Journal of Women in Culture and Society 16 (11):158-172. Autumn,1990.
Lawley, Elizabeth L. Computers and theCommunication of Gender
McLuhan, M. (1967). The medium is the massage. New York: Random House.
Roszak, Theodor (1990). Az információ kultusza. Európa Könyvkiadó. Budapest.
Spertus, Ellen. (1991). Why are There So Few Female Computer Scientists? Cambridge, MA: MIT Artificial Intelligence Laboratory. Available via anonymous FTP from ftp.ai.mit.edu, as womcs*.ps in the pub/ellens directory.
Utry Attila (1997) Kommunikáció és kultúra. Miskolci Bölcsész Egyesület. Miskolc.
A szexuális zaklatás mint társadalmi jelenség.
[pdf]
A szexuális zaklatás mint társadalmi jelenség.
In Belügyi Szemle. 2000. 4-5. sz. pp. 14-23.
A szexuális zaklatás jelenségének társadalmi háttere
A szexuális zaklatás az angol-szász kultúrából és nyelvből nemrégen átvett szófordulat. Jelentését a magyar társadalmi viszonyok közegében nem sok alkalmunk volt még megvitatni, hiszen a közéleti vélemények a jelenséget magát általában leszűkített módón értelmezi (a szexuális erőszak fizikális aktusa leírásaként). A jogi és politikai társadalomirányításban sem tárgyaltak még róla.
Bár kísérlet történt arra, hogy a szexuális zaklatás a jog által is leírt és ezért büntethető cselekménnyé váljon, de az 1992-ben, Bükky Dorottya és Matyi László képviselők által beadott törvényjavaslatot a parlament nem vette napirendre, s azóta a téma nem is került az Országgyűlés elé.
Ez a helyzet számos kérdés feltevésére ad alkalmat. Azt gondolhatnánk, ha annyira nincsen előtérben a problémakör, akkor valószínűleg nem is lehet jelentős, sokakat érintő tipikus társadalmi kérdés, így nem is szükséges törvényeket és jogi formákat rendelni hozzá. A szexuális zaklatás talán csak a nyugati divatok részeként behozott posztmodern társadalmi „árucikk”, az emancipáció követelését túlzásba vivő nők által felnagyított eset, amely a magyar férfi-nő viszonyokra nem jellemző. De vajon hogyan tudhatjuk meg, hogy így van-e ez? Nem lehetséges-e az a feltevés, hogy bár a megfogalmazása némileg még bizonytalan, de a szexuális zaklatás mégis jelen van a mindennapokban, csak a közbeszéd és a politika bagatellizálja, illetve ítéli társadalmilag lényegtelennek. Csakúgy, mint a munkahelyi diszkrimináció számos további esetét.
Általában igen kevés, a mindennapokat érintő társadalmi problémát beszélünk meg a közéleti és politikai színterén is. A „szőnyeg alá söprés”, a „tiszta szoba tartásának” hagyománya még mindig erősebb a nyílt vita és konfliktus vállalásánál, a megoldásra való törekvésnél, különösen, ha az „csak” az állampolgárok napi életvezetési, demokratikus vélemény-nyilvánítási és döntéshozatali igényét érinti, nem is beszélve a nő állampolgárok gondjairól. A nagypolitika mindenhatóságának általános vélelme is nehezíti a társadalmi problémák felvetését és megbeszélését, valamint az is, hogy a civil szférának még nincs kellő ereje és tapasztalata a közéletiségben az igények és problémák megfogalmazásában.
Ezért gyaníthatjuk, hogy a szexuális zaklatás jelensége bizony létezik a magyar társadalomban és kultúrában is. Csak a közvéleménybe, a társadalomról való diskurzusok körébe még nem került be problémafelvetésként - ahogyan általában a nők társadalmi problémáinak kérdésköre sem. A nők társadalmi helyzetének alapos és széleskörű elemzésére sem került még sor. Még mindig uralkodó kommunikációs módnak látszik sok-sok, a nőket érintő probléma láthatatlanságba süllyesztése vagy erősen ideologikus kezelése (lásd a magzatvédelmi törvény újratárgyalása). Ahelyett, hogy tényfeltáró módon és főként pártpolitika-mentesen a problémafelvetések nyomán - a demokratikus gyakorlatnak megfelelően, az állampolgárok/nők igényeit és érdekeit figyelembe véve - megoldási javaslatok születnének, inkább az a nézőpont az elterjedtebb, hogy a nők problémái főként a magánélet szférájába tartoznak és ezért azon a szinten, egyéni módokon kell és lehet azokra megoldást keresni.
Ehhez járul még az a cinizmusba hajló hamis közéleti megközelítési mód, miszerint amelyik probléma nem jár anyagi-vagyoni kárral, az nem is igazán az, mindössze túlérzékeny állampolgárok kicsinyessége, vagy (például a szexuális zaklatás esetében) önző és elkényeztetett nők „hisztizése”.
A társadalom hatalmi hierarchiája és a nők alárendelt szerepe
A 70-es években a nyugati feminizmus második hullámának megjelenése és elterjedése megteremtette a lehetőséget arra, hogy a társadalmi kérdéseket és problémákat emberi jogi szempontokból értékeljék. A feminista kultúrantropológusok és a feminista tudományelmélet szakértői szisztematikusan, a társadalom és kultúra minden pontját érintve kezdték a nők szempontjából elemezni a társadalmi jelenségeket. Ekkor alakították ki azt a társadalom-szemléleti módot, amely azt hangsúlyozza, hogy az ember a magánéletében és magánéletével is politizál. Ennek a társadalom analízisnek Millett (1971) volt egyik első megfogalmazója Sexual politics című könyvében. A feminista társadalomelemzők kritikával illették a közélet és magánélet mesterséges elválasztását, az állítva, hogy különösen a nők helyzetében a domináns társadalmi viselkedés ezt a két szférát egyirányúan átjárhatónak tekinti, azaz a közszféra beleszól a nők magánéletébe, vagy magánemberként kezeli őket a közszférában, ahol pedig például munkavállalóként, szakemberekként vannak jelen.
A közszféra és magánszféra elválasztása a patriarchális kultúra számára kényelmes és hasznos, de a társadalmi tereknek olyan mesterséges felosztását eredményezi, melyben a nő a „természetesen” neki illő magánszférát mondhatja csak sajátjának: az ő feladata a gondoskodás és a szeretet. A biológiai alapokra utaló társadalomfelosztás a nőket olyan függő és alávetett társadalmi státuszba helyezi, amelyben mindenféle tevékenységükben kiszolgáltatottjai a férfiaknak. Hisz a magánszférában végzett munka, a háztartásvezetés, a gyermekgondozás nem minősül keresőtevékenységnek, termelőtevékenységnek. Ugyanakkor a társadalomban való érvényesülés terén ma már - a fogyasztói társadalom és globális gazdaság világában - az anyagi javak áltáli meghatározottság a döntő.
Másrészt azonban a korszerű világ nemzetközi törvényei (lásd ENSZ-egyezmények és európai uniós irányelvek) hangsúlyozzák, hogy az emberi jogok princípiumain alapulva az esélyegyenlőség politikáját kell előtérne helyezni, vagyis az állam és társadalom ugyanazokat a lehetőségeket kellene hogy kínálja a nőknek és a férfiaknak egy modern demokráciában.
A társadalmi probléma keletkezése
A feminista értelmezés szerint olyan jelenség válik társadalmi problémává, amely valamilyen módon konfliktusba kerül és érzékenyen érinti a hatalom, a befolyásgyakorlás, a kulturális reprezentáció, norma, ideológia, köreit - azaz a társadalomban uralkodó hatalmi viszonyok szerkezetének továbbvitelét, fenntarthatóságát kezdi ki vagy veszélyezteti. Fontos lehet azonban megvizsgálni, milyenek azok az értékek, melyek a hatalomi státuszt legitimálják, és elfogadottá teszik az uralmi és alávetett, hierarchikus társadalmi viszonyokat a különböző társadalmi csoportok között. Azaz mi teremtette meg és viszi tovább azt a kulturális tőkét, amelynek birtokában a társadalmi környezet résztvevői elfogadják azokat az emberi viselkedéseket, morális és etikai értékeket, amelyeket a legitim hatalmi pozícióban lévők képviselnek és gyakorolnak (Bourdieu, 1994). S bár a politizáló társadalom-leírás szerint a kulturális tőke birtoklása vagy nem birtoklása nem lehet hatással a társadalom demokratikus működésére, mégis befolyásai könnyedén azonosíthatóak az etnika kisebbségek, különböző vagyoni helyzetűek, de a férfiak és nők között húzódó különböző társadalmi értékek és erők mentén is.
Számos szociológiai tanulmány írja le a társadalom hierarchikus strukturáltságát, rétegződését, valamint azt is, hogy mi a társadalmilag preferált tevékenységi és viselkedési mód. A tradicionális szociológia objektivitásra való törekvése azonban nem engedi feltenni a miért kérdését. Azt, hogy miért az adott értékek és viselkedési módok válnak dominánssá, a közvélekedések által követendővé. Azaz nem jutunk el azoknak a hatalmi viszonyokat az elemzéséhez, amelyek a társadalmi osztályok, rétegek, csoportok között húzódnak. Nem mélyülünk el azoknak a tradicionális ideológiáknak a vizsgálatában sem, amelyek elfogadása és helyeslése mintegy sztereotípiaként, mítoszok módjára beépül vélekedéseinkbe és viselkedésünkbe, másokkal szembeni elvárásainkba. Nem vizsgáljuk, kik és hogyan tartják fenn és működtetik a társadalmi hatalmi viszonyokat és struktúrákat.
A patriarchális kultúra olyan ideológiák és mítoszok tömkelegét foglalja magában, melyek azt erősítik, hogy a férfiak vélekedési mintái, tulajdonságai és cselekedetei képezik a társadalmi normát és mércét (Fraser, 1997). Ezért ebben a világban a női tulajdonságoknak, tapasztalatoknak nincs érvényességi körük, helyük és kifejezési lehetőségeik. (Vagy legalábbis ez értékcsökkent és nem releváns a közéleti színtereken.)
A nőszempontú kritikus társadalomelemzés
A nőszempontú társadalomelemzés kritikus módon elszakad a hogyan leírásától, és a férfiak és nők közötti hatalmi viszonyok elemzése során választ keres arra, milyen érdekei működnek a patriarchális berendezkedésű kultúrának akkor, amikor például a szexuális zaklatás jelenségét igen egysíkúan szándékozik csak magyarázni, az ösztönös biológiai szükségletek felülkerekedésével a tudatos emberin és társadalmin. A feminista társadalomelemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalmi hatalom gyakorlói, a szexista társadalmi berendezkedésen belül, a társadalmi nemekkel manipulálva, de különösen a női elvárt szerepeket manipulálva szeretnék elterelni arról a figyelmet, hogy egy biológián kívüli kulturális-társadalmi gyökerű hatalmi formát indokolnak és magyaráznak - a férfiuralmat -. a nők szexualitásának torzításával, a nők szexuális tárggyá degradálásával (Stanko, 1985).
A női szempontú társadalomértelmezés és -elemzés szerint a férfi szempontú ideológiának - amelynek alapja a férfiak dominanciája, hatalmi pozíciók elfoglalása - strukturálisan tanult túlélési érdeke, hogy a nők alávetettségét és alárendeltségét fenntartsa. Ezért az olyan ideológiákat támogatja és szocializálja, amely a férfi-nő viszonyt a szubjektum-objektum viszony formájában konzerválja.
Ennek a viszonynak a fenntartására a patriarchális társadalom sokféle magyarázatot szolgáltat, kezdve a nők biológiai funkciójukból eredő kisebb, rosszabb, gyengébb voltuk emlegetésétől a gáláns lovagi védelmező ürügyön át a fizikai erőszak szükségességének mítoszáig. Katherine MacKinnon (1982) igen nyílt és erős szavakkal írja le a hagyományos társdalom nőkön való „csendőrködésének” jelenségét:
„A szexuális erőszak mintegy a szociális kontroll hatalmi eszközéül szolgál, a nőkön való „csendőrködés” eszközéül. A férfiak és nőkkel való viselkedésmódjaiban sok a rendőrség tevékenységeivel való hasonlóság fedezhető fel, amennyiben a megfigyelés, ellenőrzés alatt tartás, elkülönítés és vád eszközeivel élnek. Az állam bizonyos intézményei is, de a közvélemény is elvégezi ezeket a feladatokat, amennyiben meghatározza az elvárt vagy elfogadható viselkedési formákat nők és férfiak számára. A nők számára korlátokat állít fel, sőt megnevezi a nők közül kik lehetnek a férfi szexuális agresszió legitim/elfogadható célpontjai [lásd prostitúció]. Az állam nem más, mint a férfiak nők feletti uralkodásának intézményesített végrehajtója.”
Ez a hatalomfenntartó folyamat azonban a nők aktív részvételét is magában foglalja, pontosan érzelmeikre és gondoskodó tulajdonságaikra apellálva. Foucault (1996) szerint az alávetett szerepben lévők a társadalom szerkezetébe csak akkor fogadtatnak be, ha saját választásként vagy jóleső helyzetként élik meg alávetettségüket és tárgyszerű/eszközszerű szerepüket, azaz interiorizálják, saját személyiségük részeként fogadják el azt. A női szerep objektumként kezelt voltára kiváló példa az, hogy a női személyiségnek nincs szélsőségek nélküli leírása, a nő vagy démoni, ördögi boszorka, titokzatos csábító, vagy jóindulatú, segítőkész, ártatlan és szeretetreméltó anya, de önérvényes és saját maga által kialakított személyiséggel rendelkező nő nem illik a társadalmi-kulturális képbe.
A szexuális zaklatás mint a hatalom gyakorlásának eszköze
A szexuális zaklatás eszközével élő férfiak képesek minden módot/helyzetet arra felhasználni, hogy felsőbbrendűségüket igazolják a nők eltárgyiasításán keresztül. Azt lehetne mondani, hogy a szexuális zaklatás egy olyan társadalmi kulturális termék, amely a férfiak „szexualitás által színezett szemüvegén” keresztül látja a társadalom női felét és akarja saját érdekeit szolgálva formálni és befolyásolni őket. Tehát a nők magánéleti szférájába való beavatkozása által, amely azonban a már említett másik értelmezési keretben a nő egyetlen érvényes társadalmi területe is. A kommunikáció egyirányú és nem konszenzusos megbeszélésen alapul, hanem erőszakon, a hatalom módszereivel. Ekkor az történik, hogy a hagyományos szerepet magáénak valló férfi az e szemüvegen átszűrt szimbolikus képként képzelt nőkkel kommunikál, nem pedig a valóságos hús-vér nőkkel lép interakcióba. Erre számos erősen szocializáló erejű mintát is láthat - a szex-tárgy kép jelenséget használja a média világa és a pornográfia igen vitatott legitimitású jelenléte is, de ide sorolható a prostitúció jelensége is. Ezek mindegyike a patriarchális berendezkedésű társdalom férfi dominanciájának kifejeződése a nőkön elkövetett erőszakon keresztül.
Ezért a szexuális zaklatás nem csak bizonyos környezethez vagy helyzethez kötődik (lásd például az utcai, munkahelyi, köznapi szűkített értelmezés), hanem potenciálisan jelen van minden férfiak és nők közötti szociális interakcióban. A szexuális zaklatás módszere különösen akkor lép a színre, mikor az adott szituációban szereplő nő valóságértelmezése, valóságképe, identitásértelmezése elég erős ahhoz, hogy megfogalmazódjon szavakban vagy tettekben. Ez az önérvényesítés mintegy meghazudtolja a nő elvár szerep szerint való viselkedését - azaz a valóságos és a szimbolikusan elvárt között konfliktus keletkezik. A férfiak valóságképe okkal a patriarchális, férfidominanciájú világkép, ha ehhez egy nő nem alkalmazkodik, ha saját, női szempontú értékeit képviseli (a férfiszempontból nézve öntörvényű módón megsérti vagy nem ismeri el a férfi hatalmi dominanciáját), akkor a legtöbb férfi kísérletet fog tenni arra, hogy a status quót visszaállítsa, hisz azt tartja magától értetődőnek, normatívnak és „természetesnek”.
A nők helyének kijelölése a patriarchális valóságban/világnézetben
A patriarchális kulturális valóság a mindennapi cselekedetekben a nőknek a számukra kijelölt helyen tartását gyakran a nők szexualitásának manipulációján keresztül éri el. A női szexualitására való folyamatos célzással: a testi megjelenésre utalás, a verbális flört, testi érintés, az öltözködés, divat elvárásai, a külsőségek hangsúlyozása, a termékenység irányításának igénye, stb. Sőt, a női szexualitásnak a férfi szexualitáson keresztül való értelmezésével, amennyiben az is a férfivágyak kielégítésére szolgál.
Ezért jelenhetik meg tehát egy személyes konfliktusban is a szexuális zaklatás. Ebből a világnézetből a patriarchális hagyományok alapján az következik, hogy a nők nyilvánvalóan és jogosan lehetnek potenciális szex-tárgyak, velük szemben természetes viselkedési mód a szexuális zaklatás elemeit hordozó viselkedés. Hiszen ez csak mintegy arra jó gyakorlat, hogy emlékeztesse a nőket arra, hol is a helyük a társadalmi hierarchiában. Ezért az „odafigyelésért” cserébe a nőnek még hálát, odaadást és szexuális szolgáltatásokat is illene adnia, mintegy így elfogadva a férfi „tanítását”. Sőt még kitűntetett figyelem, érzelem és odafordulás is járna a zaklatónak, hisz ez a férfiak és nők közötti „természetes” viselkedés. A férfi ilyetén figyelmével mintegy magához emeli a nőt, egy rangsorba helyezi magával. Így hangzik a mítoszok érve - a lovagiassági érv.
A női szubjektum mint kihívás
Természetesen a nők viszont úgy élik meg saját valóságukat mint szubjektumok - azaz saját érvényességük, tapasztalataik, mondanivalójuk és akaratuk van. Az öntudatos, stabil identitással rendelkező nők, személyiségüket hitelesen és asszertívan kifejezni tudó nők, gyakran kihívásként jelennek meg a patriarchális kultúra mítoszainak közegében.
Szexuális zaklatásra akkor kerül sor, amikor a férfivilág szereplői úgy érzik, hatalmi pozícióik fenyegetve vannak a nők viselkedése és önkifejezése által, amikor versenyezni kényszerülnek, különösen a férfi társadalom szokásos közéleti terein, (például presztízzsel rendelkező munkahely, vezető pozíció). Ekkor a szexuális zaklatás alkalmazásával mintegy a hatalmi status quo állítódik vissza, megerősítést nyer - a férfi ráerőlteti akaratát, szándékát, nézetét a nőre.
Úgy is lehetne értelmezni, hogy a szexuális zaklatás nem más, mint a férfiak félelem késztette cselekvése a nők különbözőségére, a nő „más” társadalmi státuszára reagálva, ami arra készteti őket, hogy a nő érvényesülési igényeit és próbálkozásait elfojtsák, elgáncsolják. A szexuális zaklatás jelensége arra szolgál, hogy mind a férfiakat, mind a nőket mintegy megtartsa és odaszögezze hagyományos társadalmi szerepeikhez, a régi, a patriarchátusban jól bevált szerepekhez.
Honnan ered a szexuális zaklatás problémája?
A társadalmi probléma tehát nem maga a jelenség, hanem annak az alapja, az egyenlőtlenségen alapuló társadalmi berendezkedés, a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek nyomán kialakult társadalmi hierarchia, amelyben a domináns társadalmi cselekvők - különösen a közszférában - a férfiak. S ezt a pozíciót szinte minden áron meg akarják tartani – akár egy másik emberen tett erőszak árán is. Különösen, ha ez nem jár szankcióval.
A patriarchális kultúra szexuális politikája nem más, mint a nőknek a férfiak általi elnyomása, a szexualitás kifinomult módszereinek alkalmazásával és gyakorlásával. Ezt azonban úgy tálalják, mintha a társadalomban természetes, férfiak és nők közötti viszonyrendszerek és kommunikációs módok jellemzői lennének.
Ez a patriarchális ideológia a mai társadalomban igen sok konfliktus forrása, hisz ellentmond a valóságos emberi helyzeteknek. Míg az ideológia ragaszkodnék a hagyományos érvényességi területekhez, addig a nők is megjelentek a közszférában, például azzal, hogy munkavállalók lettek. A mítoszok és sztereotípiák viszont gyakran erősebbnek bizonyulnak a megtapasztalt valóságnál is.
A nők munkavállalásával, a közéletben való megjelenésükkel, úgy tűnik, a férfiak megszokott hegemóniájában versenytársak jelentek meg. De a hagyományosan értelmezett egyeduralomra alapuló férfidominanciát természetesnek tételező világban még a férfiak nem képesek - és talán nem is akarnak - a fair play szabályai szerint játszani/cselekedni. A dominancia fenntartása kifinomult eszközeinek széles tárházát alkalmazzák, szűnni nem akaró gyakorisággal, ahelyett, hogy nyíltan vállalnák a megmérettetést. A szexuális zaklatás eszköztára konzervatív, szívósan kitartó módszereket alkalmaz, amely eszközök lényege a többféle értelmezhetőség, a kettős erkölcs, a bizonyíthatatlanság kihasználása és a szexualitás előtérbe helyezése ott, ahol annak semmi relevanciája nincs.
A szexuális zaklatás esete
A szexuális zaklatásnak a médiuma a szexuális illetve erotikus töltésű viselkedés olyan helyzetben, amikor az nem illene oda - verbális és fizikális viselkedés, amely hívatlan és kéretlen. A helyzetet racionalizálni igyekvő magyarázkodásokban gyakran felbukkan a „természetes szexuális ösztön kiélése és annak megnyilvánulása” érve. A valóságos szándék azonban a hatalom érvényesítése és gyakorlása egy nő felett. A szexuális zaklatás szinte mindenféle viselkedési formában megjelenhet, nem csak a explicit szexualitásra való felszólítás, de a célozgatás, a viccelgetés is zaklatásig mehet el.
A végtelen számú megjelenési forma között egyértelműen egyetlen motívum húzódik meg: a nő személyes integritásának erőszakos megtámadása, megsértése, kikezdése, felőrlése azzal a céllal, hogy visszasimuljon a hatalmi rendbe.
A személyes integritást nem csak fizikálisan, dörgölődzve, tapogatással, stb., lehet megsérteni, hanem számos szóbeli fordulattal, erőszakra utaló viccek, kifejezések, odaszólások, megjegyzések, pornóképek, erotikus képek mutogatása, a személyiség lekicsinylését célzó megjegyzések, lenéző, degradáló viselkedésmodor formájában - sőt a másiknak való parancsolgatás, utasítgatás is lehet szexuális zaklatás, hisz annak látható célja a másik fókuszáltságának, eltökéltségének, figyelmének szétforgácsolása és akaratának megtörése.
A viselkedési minta tehát könnyen leírható. A szexuális zaklatás nem jó néven vett, hanem rátukmált férfiviselkedés, durva behatolás a nők/nő érzéseibe, gondolataiba, szuverenitásába, integritásába, viselkedésformáiba, fizikális terébe, idejébe, időbeosztásába, energiáiba és magába a testébe.
Sok vizsgálat tanúsága szerint a férfiak és nők közötti hatalmi viszony fenntartására a férfiak szinte rutinszerűen alkalmazzák a szexuális zaklatás ezen módszereit. Különösen, ha arra hivatalos státuszuk okán - főnök-beosztott viszony - lehetőségük van, és úgy gondolják, következmények nélkül megtehetik.
A nőkre erőszakolt férfi normák szerinti viselkedés formák - legyen az nyílt szexuális felhívás, idővel való manipuláció, a nő figyelmének folyamatos lekötése, együttérzésének kizsarolása, érzelmeinek, gondoskodásának követelése - akkor és úgy, ahogy azt a nő nem akarja, nem szeretné, tehát kívánsága, akarata ellen történik: ez is szexuális zaklatás. Ha ezek az esetek sorozatban fordulnak elő, valóban alkalmasak a nők személyiségének megtörésére, az alkalmazkodásba való beletörődésig, az alattvalóság elfogadásáig.
A szexuális zaklatás csalhatatlan azonosítója, ha a nőt egy adott szituációban teljesen nem oda illő módon szexualitása, ill. nősége okán szólítják meg, azaz szexuális tárgykény kezelik, nem úgy, mint kollegát, alkalmazottat, ügyfelet, szomszédot stb. Ebben a szituációban a neme, testi megjelenése kerül a másik figyelmének előterébe, és nem az adott, szóban forgó téma és az ahhoz tartozó mondanivaló. Ez a csúsztatás indokolatlan és teljes mértékben eltereli a figyelmet a valóságos feladatról - stresszt, önbizalmi válságot okoz. Ezért is fontos felismerése és kezelése.
Egyéni vagy társadalmi - a személyes is társadalmi
Ha a szexuális zaklatás esete egy-egy nővel történik meg, gondolhatnánk véletlennek, de ha nők tömegei számolnak be ilyen tapasztalataikról, akkor, azt kell megállapítanunk, hogy a szexuális zaklatás korántsem a nők magánügye - amelyre egyesével kellene megoldás keresniük -, hanem olyan társadalmi probléma, melyre nagyobb figyelmet kell fordítani. A közvélemény-formálás, illetve a jogalkotás eszközeivel is elő kell segíteni annak a helyeznek a megteremtését, amelyben a nők nincsenek kitéve az ilyen „búvópatakként” működő jelenségeknek, tehát szabadon, az esélyegyenlőség közegében érvényesíthetik akaratukat, végezhetik munkájukat.
Mivel magyarországi adatok nem állnak rendelkezése, külföldi példákkal tudunk élni. Az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy Britanniában végzett felmérések alapján a nők 42 százaléka számol be arról, hogy élete során átélt szexuális zaklatást, és 29 százalékuk gyakran került ilyen szituációkba (Kelly, 1988).
Ezeket az adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szexuális zaklatás nem aberrált férfiak viselkedési módja, hanem általában a férfiak meglehetősen tipikus viselkedési formája a nőkkel szemben, különösen a munkahelyen és olyan közéleti szituációkban, ahol a nők mint potenciális versenytársak jelennek meg.
Mítoszok helyett - közvélemény-formálás
A közlemény-formálásának mindenképpen első lépése azoknak a mítoszoknak a feltárása, amelyek még midig nagy érvényességet kapnak a közvélekedésben. Ilyen mítoszok azok, melyek nevetségessé igyekszenek tenni a szexuális zaklatás jelenségét, vagy marginalizált, egyedi jelenségnek állítják be például, hogy a csúnya sötétben bujkáló mutogatós bácsik és rossz kinézető alakok művelik, nem a „normális” férfiak. Vagy, hogy a nők maguk a hibásak - öltözködésük, viselkedésük kihívó, mintegy maguk kínálkoznak fel. Azonban ezeket a mítoszokat pont a férfiak terjesztik önvédelemből és patriarchális hatalmuk megőrzése céljából.
Sajnos a nők között is vannak számosan, akik mintegy ágensei a patriarchális nemek közötti hatalmi viszonyok ilyen működtetésének. Minden olyan nő ezt gyakorolja, aki nőtársait a férfiérdekek kiszolgálására készteti, és azt állítja, hogy a nőnek alkalmazkodónak, elfogadónak, megalázkodónak kell lennie, mert ez a természetes szerepe, illetve azt hangoztatja, hogy örüljön egy nő, ha megakad rajta a férfiúi szem, ha a férfi utána fütyül, csettint, ha ajánlatokat kap, hisz ez annak a jele, hogy tetszik a férfiaknak. Az az értelmezésmód, hogy ezek az élmények a nőket mindössze szex-tárgy szerepkörben „értékelik”, és a férfihegemóniájához alkalmazkodnak, sajnos igen ritkán fogalmazódik meg. A női személyiség sajátos értékeit, a női önbecsülés forrásait lenne sokkal erőteljesebben kellene feltárni és hangoztatni.
A nők szexuális és fizikális integritása az élet minden szituációjában, mind a munkahelyen, mind az utcán, mind az otthonukban ki van téve kéretlen szexuális inzultusoknak. Az elhallgató viselkedésmód és a nőkkel kapcsolatos kulturális mítoszok továbbélése azonban megnehezíti a helyzetet, és elbátortalanítja a nőket a minél több közszereplés vállalásától - fenntartja a diszkriminációt és a nők kizáratottságát a közszférából.
De talán a legfontosabb megjegyzendő, hogy ez nem egyedi és különös férfiviselkedés, hanem tipikusan előforduló férfi „harcmodor”, amely a nők mindennapi életét keseríti meg úgy, hogy megaláztatásoknak vannak kitéve, frusztráltak, bizalmatlanokká válnak mások iránt, elveszítik önbizalmukat.
Gondoljuk el, mennyi alkotó erő, kreativitás és energia megy kárba a nemek közötti „bozótharcban” ahelyett, hogy az effajta a küzdelembe fektetett energiákat pozitív, kooperatív energiákká alakítanánk át mindannyiunk javára. Ám a hagyományok, a megszokott hatalmi státusz élvezői sajnos egyelőre irracionálisan ragaszkodnak patriarchális előjogaikhoz.
Felhasznált irodalom
Bock, Gisela and Susan James (eds.) (1992) Beyond Equality and Difference. Citizenship, Feminist Politics and Female Subjectivity. Routledge. London and New York.
Bourdieu, Pierre (1994) Férfiuralom. In „Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról.” Szerk. Hadas Miklós. Replika Kör, Budapest.
Charles, Nickie and Felicia Hughes-Freeland (eds.) (1996) Practising Feminism. Identity, Difference, Power. Routledge. London and New York.
Foucault, Michel (1996) A szexualitás története. A tudás akarása. Ádám Péter ford. Budapest: Atlantisz.
Fraser, Nancy (1997) Justice Interruptus. Critical Reflections on the "Postsocialist" Condition. Routledge. New York and London.
Kelly, Liz (1988) Surviving Sexual Violence. University of Minnesota Press. Minneapolis.
MacKinnon, Catherine A. (1979) Sexual Harassment of Working Women. University of Yale Press. New Haven, CT.
MacKinnon, Catherine A. (1982) Feminism, Marxism, Method and the State. An Agenda for Theory. Signs, 7(3)
Millett, Kate (1971) Sexual Politics. Avon. New York.
Stanko, Elizabeth A. (1985) Intimate Intrusions. Women’s Experience of Male Violence. Routledge and Kegan Paul. London and New York.
Wise, Sue and Liz Stanley (1987) Georgie Porgie. Sexual Harassment in Everyday Life. Pandora. London and New York.
Gender Representation in Educational Materials in the Period of Transition in Hungary (Abstract)
RC04 - Special Conference on Education, Knowledge, and Culture
June 16-18, 1997, Joensuu, Finland
Eva Thun:
Gender Representation in Educational Materials in the Period of Transition in Hungary
(Abstract)
In the current Hungarian socio-political climate, gender issues are little known and discussed, they are considered to be the indulgence of the wealthy Western world. Instead the peculiarly twisted neutral conceptions of equality, the politically declared sameness of treatment that had been imposed on the Eastern societies prevail, denying the many crucial different needs and interests of women, for example in healthcare and education.
Schools reflect the society in which they are embedded. This statement holds true for the Hungarian school system as well as any other educational system. In the Hungarian educational arena we can identify a diverse collection of elements of inconsistency and elements of accidental and experimental nature that mirror the turbulently changing Hungarian society.
The democratization of the Hungarian socio-political environment has filtered down into the school system to some extent. The shift from community to the individual has taken place, yet the mixture of conservative political views and opportunistic, "happy-go-lucky" business-oriented attitudes that prevail in the political life assigns little value to (has no high expectations for) demands of schools and education.
However, the 'hidden agenda' of the traditional sex-role socialization remains almost unchallenged.
In my paper, I propose to examine newly published and revised/republished teaching materials and analyse their representation of gender, and in doing so, examine way in which they reflect the facets of the political and social transition taking place in Hungary.
June 16-18, 1997, Joensuu, Finland
Eva Thun:
Gender Representation in Educational Materials in the Period of Transition in Hungary
(Abstract)
In the current Hungarian socio-political climate, gender issues are little known and discussed, they are considered to be the indulgence of the wealthy Western world. Instead the peculiarly twisted neutral conceptions of equality, the politically declared sameness of treatment that had been imposed on the Eastern societies prevail, denying the many crucial different needs and interests of women, for example in healthcare and education.
Schools reflect the society in which they are embedded. This statement holds true for the Hungarian school system as well as any other educational system. In the Hungarian educational arena we can identify a diverse collection of elements of inconsistency and elements of accidental and experimental nature that mirror the turbulently changing Hungarian society.
The democratization of the Hungarian socio-political environment has filtered down into the school system to some extent. The shift from community to the individual has taken place, yet the mixture of conservative political views and opportunistic, "happy-go-lucky" business-oriented attitudes that prevail in the political life assigns little value to (has no high expectations for) demands of schools and education.
However, the 'hidden agenda' of the traditional sex-role socialization remains almost unchallenged.
In my paper, I propose to examine newly published and revised/republished teaching materials and analyse their representation of gender, and in doing so, examine way in which they reflect the facets of the political and social transition taking place in Hungary.
"Glimses of Hungarian Feminist Thought: Past and Present”
"Glimses of Hungarian Feminist Thought: Past and Present”, 3rd European Feminist Research Conference, Coimbra, Portugal, 1997.
A társadalmi változás elmélete MA (levelező)
2. A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása
A társadalmi változás elmélete MA (levelező)
2. A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása
A társadalmi változás elmélete MA (levelező)
Óratípus: előadás
Kreditérték:
Értékelés: kollokvium
Tantárgy rövid leírása:
1. A tantárgy tanulásának elvárható eredményei
2. A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása
3. A kurzus során használandó és használható források: hddhhdhdh
4. Tanulási útmutató: dhhhdh
5. A kurzus teljesítésének feltételei: dgdddhdhdhdd
- önálló tanulási cél megfogalmazása, a kurzus elején
- 2 kurzusbeszámoló készítése, amelyben a kövekező kérdésekre válaszol (mit tanulzta, mi megy jól, mi nem, mi volt könnyű, mi nem, min kell változtatni és hogyan, további taulási célok meghatározása, mi változott, hogyan hogyan érhető ez tetten? Javasolt napló vezetése, mivel ez segíteni fog a beszámoló elkészítsében.
- részfeladatok (ez még kdogozandó telesítése
- kollokvium teljesítése
6. A tanulást segítő feladatok gyűjteménye: dgdggd
7. A vizsgázás feltételei: dgdhdhd
8. A vizsgázás menete és tételei: jhjkhkhk
9. A tanulás eredényességének mérése és értékelése: gfgffgffhf
- a tanulási napló és beszámoló minősége x%
- a vizsgán elért eredmény x%
- a részfeladatok tejesítéséek minősége x%
1. A tantárgy tanulásának elvárható eredményei
2. A kurzus során feldolgozandó témák részletes bemutatása
3. A kurzus során használandó és használható források: hddhhdhdh
4. Tanulási útmutató: dhhhdh
5. A kurzus teljesítésének feltételei: dgdddhdhdhdd
- önálló tanulási cél megfogalmazása, a kurzus elején
- 2 kurzusbeszámoló készítése, amelyben a kövekező kérdésekre válaszol (mit tanulzta, mi megy jól, mi nem, mi volt könnyű, mi nem, min kell változtatni és hogyan, további taulási célok meghatározása, mi változott, hogyan hogyan érhető ez tetten? Javasolt napló vezetése, mivel ez segíteni fog a beszámoló elkészítsében.
- részfeladatok (ez még kdogozandó telesítése
- kollokvium teljesítése
6. A tanulást segítő feladatok gyűjteménye: dgdggd
7. A vizsgázás feltételei: dgdhdhd
8. A vizsgázás menete és tételei: jhjkhkhk
9. A tanulás eredényességének mérése és értékelése: gfgffgffhf
- a tanulási napló és beszámoló minősége x%
- a vizsgán elért eredmény x%
- a részfeladatok tejesítéséek minősége x%
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)