Nemek és computertudományok - mítoszok és valóságok. Hatással vannak-e nemi szerepeink a computer technológiához és
kommunikációhoz való viszonyunkra?
In: Új Magyar Női Szemle, Különkiadás. 2005. I. új évf. 1. szám: 115-129. old.

Bevezetés. Jó tizenöt évvel ezelőtt még nem túl sokan vették volna komolyan, ha azt jósoljuk, hogy levelezéseik nagy részét computer segítségével fogják végezni, vagy, hogy a munkájukhoz szükséges lesz alkalmazásának ismerete. Bár természetesen létezik még a computer guruk fogalma és csoportja, de a számítógép használata, mint kommunikációs eszköz az általánosan elfogadott társadalmi vélekedések szerint már mindenki territóriuma lett.

A computer-használat gyors elterjedése számos várt és váratlan kérdést vet föl: Ha sokak juthatnak a computerhez és sokan használják a kommunikáció preferált módjaként az elektronikus levelezést és a weblapokat, a használatuk megtanulása és alkalmazásuk során kialakult rutinjaink vajon milyen hatással lesznek az eddigi kommunikációs csatornákra, és hogyan változtatják meg emberi érintkezéseinket? Mennyiben van hatással egy erőteljes és mindentudó eszköz jelenléte az emberek közötti interperszonális kommunikációra és annak tartalmára? Megváltoztatja-e egyáltalán azt, s ha igen annak milyen aspektusait?

Kezdetben volt a szemtől szembeni beszélgetés, majd a levélírás és hamarosan jött a telefon. E fejlődési folyamat során valahol az úton elhagytuk kommunikációs rendszerünk számos meta elemét, mely segíthet a másik gondolatainak, véleményének és hangulatának megértésében. A kommunikáció elmélet szakemberi által ismert, hogy nem csak a szavak és mondatba való formálásuk közöl velünk információkat, hanem előadásuk mikéntje - hangerősség, gesztusok, stílus, a beszélő szemkontaktusa, arckifejezései, stb. - is lényeges mondanivalókat tartalmazhatnak. A nyomtatot információ és kommunikáció elterjedésével az ilyen „extra” információk jelentősége háttérbe látszik szorulni.


Mennyire fontos tehát a kommunikációban részt vevők személyisége, mennyire „dobhatja fel”, vagy teheti tönkre a közlést? A tendenciák ellentmondóak. Üzleti kommunikációt oktató könyvek garmada bíztat arra, mennyire fontos bevinni személyiségünket még egy merőben hivatalos és formális szituációban történő párbeszédbe is. Viszont ezzel szemben látszik hatni a computer zsargon rideg és ugyanakkor „laza” kommunikációs világa.


A vélemények és ellenvélemények összecsapnak. Vannak borúlátóak, akik egy „elembertelenedett” kommunikációs elit kialakulásától tartanak, és vannak utópisták, akik már arról álmodnak, hogy a jövőben az emberi biologikumot össze lehet olvasztani a géppel.


Nemrég azt sem igen tudtuk elképzelni, hogy adatok és információk milliója állhat rendelkezésünkre, hogy adatbázisokban, adatbankokban és a weblapokon szinte korlátlanul hozzájuthatunk a tudomány, közélet, kultúra, stb., dokumentumaihoz.


A tudomány és technika ma már elfogadottan állandó szóösszetételként szerepel. Egy olyan világ van kialakulóban, melyben a technika nem csak hordozója a tudományos adatoknak, hanem jelentős meghatározó eleme maguknak a tudományoknak. A tudomány fejlődésében a kutatások eszköze a tartalommal egyenrangú értéket kezd képviselni.


Ha a computer-használatnak ilyen nagy jelentősége van életünkben, nem kerülhető meg az a kérdés, hogy a computer mindenhatósága hogyan érint társadalmi kérdéseket, különböző szociális státuszú embereket, különböző kultúrákat, és ezekkel együtt a társadalmi nemek kérdéseit. Hatással vannak-e (női férfi) nemi szerepeink a computer technológiával, kommunikációval és a hozzá kapcsolódó tudományokkal való viszonyunkra?

A technika, információ és tudomány viszonya

“Az információelmélet ragyogó sikereinek köszönhetően oly korban élünk, mikor az emberi kommunikáció technikája hihetetlen gyorsasággal fejlődik; abban azonban, amit közlünk nem következett be hasonló mérvű fejlődés. Mégis, a csodálatra méltó technika láttán könnyű arra a következtetésre jutnunk, hogy mivel több elektronikus jelet vagyunk képesek továbbadni, több emberhez és gyorsabban, mit valaha, ez a kultúra szempontjából is haladást jelent - és hogy ennek a haladásnak a lényege maga az információs technika.” (Theodor Roszak 1990)

A tudomány és tudás jelentésének és tartalmának meghatározásáról folyamatosan „vitatkoznak” a filozófusok. A tudomány és tudás definíciója általában, a tiszta világos objektív eszközökkel bebizonyított tények halmazát, a világról alkotott tudásunk összességét hangsúlyozza. Ugyanakkor az objektivitás, kreatív gondolkodás, nehezen érthető elvont elméletek, stb., által leírt tudományosságot az elitség, a nem könnyen hozzáférhetőség nimbusza is övezi. Általában és legtöbbször az egyetemek és tudományos intézmények a helyei a felhalmozott tudományos adatoknak, tényeknek, igazságoknak és bölcsességeknek.
A computerek elterjedésével megjelent az a vélekedés, hogy ennek az eszközöknek a használata beláthatatlan lehetőségeket kínál a tudományban és a tudás terjesztésében. A computer segítségével sokkal gyorsabban juthatunk sokkal több tudáshoz, mint eddig. Hisz a computerekben hatalmas mennyiségű adat (tudásanyag) van felhalmozva és ez bármikor hozzáférhető. Úgy tűnik a mennyiség fontossága mindenképpen előtérbe került a minőségről azonban ritkábban esik szó. Mondhatnák a tartalomi mondanivaló nem olyan jelentőségű vagy lényeges, mint az a tény, hogy elérhető.
Az a jelenség, hogy a computerek, és az Internet és az adatbázisok hihetetlen gyorsasággal árasztják el a tudományok különböző területeit és azt a látszatot kelti, hogy a computer technológia lassan besoroltatik a tudományok sorába. Versenybe száll azokkal a régi tudományfelfogásokkal, amelyek szerint a tudás megszerzéséhez és megszervezéséhez vezérlő gondolat, irányítottság és célzatosság, a tudomány műveléséhez pedig elmélet felállítsa, analízis és szintézis is szükségeltetnék.
A computerhez értőket egy mitikus buborék veszi körül, melynek kialakításában nem kis részük van azoknak, akik igyekeznek a hozzáértés kiválasztottságának monopol helyzetét fenntartani és így alátámasztani a fent leírt áhított helyet a tudomány világában.
A tudomány és technika köreiben nem közismert az a gondolat, hogy a tudás kulturálisan meghatározott. Nagyobb, történelmileg kialakult, társadalmi és kultúrkörök valamint társadalom csoportok érdekei, gazdasági helyzete, s még geográfiai elhelyezkedése is hatással van fejlődésére. Így tehát semmiképpen sem lehet objektív az embertől és emberi érdekektől és érzelmektől független. A tudás ritkábban emlegetett más hagyományos pszichológiai és kognitív dimenzióit is fel kell sorolnunk: megfigyelés, intuíció, reprezentáció, visszatekintés, értékelés, korrekció, képzelet, képzelőerő, érvelés, bizonyítás, emlékezet, összefüggések, összefűzések, racionalizáció, spekuláció, meditáció, érvényesség, érvényesítés, elmélkedés, döntés, stb.
Elemzésre szorul tehát hogyan vagyunk képesek a computer technológia rendszere segítségével tudás létrehozására? Mi lehet a végkifejlete a hagyományos társadalmi folyamatok és az új információs technológia egymásra hatásának?

A computer és a virtuális valósághoz fűzött nagy remények: a kultúra és a tudomány demokratizálódása. Sokan vannak, akik osztják azt a véleményt, hogy a computerek előbb utóbb teljesen demokratizálni fogják a világot, hisz mindenki számára ugyanúgy elérthetőek lesznek, mind a technikai felszerelések és feltételek, mind a hozzájuk tartozó tudás. Laura Gurak (1995) emlékeztet arra, hogy ezt jósolták a televíziózás, különösen a kábeltelevíziózás elterjedésekor is. Az igazi demokratikus használat helyett azonban a kommercializálódás, a “home shopping” győzött.
Sokak szerint az Internet révén egy újabb demokratikus lehetőség érkezett el, mivel, a computeres rendszerek alulról építkező és hierarchia mentes rendszerek, mindenki számára könnyedén hozzáférhetőek és mindenki szabadon nyilváníthatja ki véleményét és oszthatja meg gondolatait. Az elektronikus kapcsolatteremtés egy olyan nyílt társadalmi teret hoz létre, amely mentes, mind a gazdasági háttér által, mind társadalmi csoporthoz való és nemhez való tartozás miatt gyakran meghatározott sztereotípiáktól, részrehajlásoktól, előnybiztosításoktól, vagy háttérbeszorítástól.
Bizonyos elemzők szerint a computer technológia és a köré kialakult ideológia, nem egy ránk telepedő rendszer. Meggyőződésük, hogy a technológia használóitól függ, milyen módón alakítják ki virtuális környezetüket, a médiummal való együttműködés során. Anthony Giddens azt hangsúlyozza, hogy a társadalom reflexív módon képződik, amelyben a tevékenységek struktúrája magán a tevékenységeken keresztül, újra és újra végrehajtásuk során alakul ki. Azaz, a résztvevőknek nagy szerepük van abban, hogyan építgetik virtuális környezetüket. Viszont e szerepüknek a részvevők általában nincsenek tudatában.
A kritikai indíttatású társadalmi elméletek azonban felvetették a computer technológiának azt a potenciális hatását a társadalmi struktúrákra, hogy a technológia tudományos racionalizmussá lép elő, s mint ilyen mintaértékűvé válik és erősen beleszól a társadalmi struktúrák alakulásába - ezt technológiai determinizmusnak nevezzük. Ben Agger (1985) szerint a computer szakértők és rendszergazdák egyértelműen egyoldalúsítják a társadalmi diskurzust a technológia javára. Jürgen Habermas megállapítása szerint a “laissez-faire” piaci kapitalizmus legitimitását a tudományos technokrata legitimitás váltotta fel, melynek irányítása egy szűk elit - “system manager”-ekből álló csoport - kezében van. Tehát az egyenlő esélyek és egyenlő hozzájutás mítosza hamar szertefoszlott.
Az is hangsúlyozandó, hogy ez a technológiai determinizmus olyan erős hatással érvényesül, hogy még dehumanizáló hatása is előre látható. Elsekélyesíti az emberi egyéniséget és az egyének közötti interakciót. Marshall McLuhan (1967), a kommunikáció elmélet szakértője, A médium az üzenet című esszéjében a következőket írja:

“Az új médium, azaz kialakulásának folyamata - elektronikus technológia - átalakítja és átstrukturálja a szociális struktúrákat, az emberek egymáshoz való viszonyát és beleszól magánéletünkbe is. Arra kényszerít minket, hogy újraértékeljük szociális és kulturális értékeinket és emberi viszonyainkat, azaz életünk szinte minden színterét, a politikai kormányzástól kezdve az oktatáson át a családig és közvetlen környezetünkig.”

Computer technológia és a társadalmi nemek. Bár a nők szerepe és szereplése meglehetősen alulreprezentált a computer használat és technológia tudománya területén - akár a hardware, akár a software fejlesztésekben nem tudunk nagy számú női szakértőt felsorolni. Ennek ellenére a kezdetek kezdetén, a kísérletezés időszakában számos kulcsszereplő nő volt. A computer technológia világában szomorú összefüggésnek látszik az a fejlődési vonal, hogy mihelyt a hadügy és az üzleti világ felfedezte a computeres kommunikáció és adattárolás jelentőségét, gazdasági hasznot és értéket is rendelt hozzá. Ettől a pillanattól kezdve a nők szerepe a computerek fejlesztésében fokozatosan csökkent. A computer technológia világa férfivilággá változott.
A XIX. században Ada Byron, matematikus, Charles Babbage-dzsel együtt dolgozott a computer ősének megszerkesztésében - melyet „analitikus gép”-nek neveztek. Babbage egy olyan masinát eszelt ki, melyet a gép által tárolt memória irányítani tudott. Ada Byron állította fel a gép megalkotásához szükséges elméletet és ő dolgozta ki a létrehozásához szükséges részletes technikai lépéseket. Bár a gép soha nem működött tökéletesen, mégis innen indult el világhódító útjára a computer. Ennek ellenére Ada Byron neve feledésbe merült.
Akár szakértőket, akár laikusokat kérdeznénk meg arról, hogy kik használták, illetve használhatják a computereket, a válasz valószínűleg az lenne, hogy bárki. Ha azonban jobban belegondolunk, számos nem kimondott szokásjog és társadalmi sztereotípia alapján, mítoszok és akadályrendszer alakultak ki, melyek szerint a computerhez való „értés” a technikához és technológiához, műszaki szakértelemhez kötött, s mint ilyen többnyire férfiak által művelt tevékenység, melynek megvan a maga beavatott férfi zsargonja és szokásai. A computer által közvetített kommunikációnak (CMC) tehát a társadalmi magabiztosság is fontos eleme. Akarva akaratlanul a computer-használók világa a már létező társadalmi viszonyokat tükrözi, illetve újra képezik azokat. Ruth Hubbard (1983) írja:

“A technológia mára már kultúránk része és természetes, hogy a férfiak által dominált kultúrában a technológiák fejlődése csak megerősíti és alátámasztja a férfiak elsőbbségét. Vajon lehet e ezen változtatni, de nem csak úgy, hogy a felhasználók és a nőkről szóló anyagok körének számát megnöveljük, hanem, úgy, hogy női szakemberek nagyobb számban vesznek részt a feltalálásban készítésben és javításban?”

Hubbard azokkal ért egyet, akik szerint az információs technológia, valamint az általa keltett hatás is egy ideológiai rendszert hoz létre, mely nagyon hasonlatos bármilyen más társadalmi ideológiai rendszerhez, hisz azt a technológia tervezői és használói és érdekképviselői alakítják ki és irányítják. Ha tudjuk, hogy milyen kevés nő vesz részt ezen ideológiák megformálásában, joggal gondolhatjuk, hogy az az állítás, mely szerint a computer technológia világa diszkriminatív a nőkkel szemben, igaz lehet.
A magyar tudományban és kultúrában ma még szinte idegennek hangzik a kérdés: hogyan definiálhatjuk a nemi kategóriák jelentését? Mit jelent az, hogy valaki férfi vagy nő? Vajon az elektronikus/virtuális világ megjelenése az életünkben újraértékeli-e a nemekhez kapcsolódó elvárásokat és gondolkodást, azaz a társadalmi nemek „intézményét”? Milyen hatással lehet saját egyéniségünk meghatározásában, alakításában, hogyan befolyásolhatja az egyének közötti kommunikációt/interakciót? Hogyan alakíthatja társadalmi környezetünket, azaz a színteret magát, amelyben az interakció zajlik?
Judit Butler (1990), hírneves feminista gondolkodó, azt javasolja, hogy ezeket a kérdéseket is olyan szempontból vizsgáljuk meg, hogy a biológiailag konkrét női testhez, milyen történelmileg és kulturálisan kialakult viselkedés sémák, kulturális jelentések és értékek - vagy ellenkezőleg értéktelenségek - tartoznak. Szerinte a nemi szerepek, a viselkedés és a kommunikáció nem eleve elrendeltek, hanem az idő, a tér és a kulturális és társadalmi szituációk és történések hatására változnak, azaz képlékeny vagy cseppfolyós társadalmi szerepek.
Sajnos, az a hiedelem vagy meggyőződés, hogy a nemi szerep kategóriák stabilan létezők és eleve elrendeltek, igen erősen tetten érhető a computeres kultúrában. Még a „nőpárti” elemzők is beleesnek abba a csapdába, hogy a nőket mindössze az információs technológia alanyaként hiányolják. Hajlamosak nem megkérdőjelezni a technológiai determinizmus ideológiáját. Megfeledkezne arról, hogy ezt a rendszer emberek hozták létre, többnyire férfiak, és hatásosan irányítani is tudják, ha gazdasági vagy más érdekeik úgy kívánják.
A domináns patriarchális ideológiák úgy szocializálják a nőket, hogy ők maguk is elhiggyék nincsenek konstruktív gondolataik, vágyaik és elképzeléseik, és ha lennének is nem tudják kivitelezni azokat társadalmilag értékes szinten.
A szocializáció ereje és mindenható volta azt sugallja, hogy a hagyományos általános kulturális felfogások és tudományos felfogás nem vesz tudomást a női produktív értékekről és ez által elnyomja a női dinamizmust, komplexitást és kreativitást. Helyette a biológiai és reproduktív tevékenységek skatulyáiba próbálják begyömöszölni a női személyiséget. Ha viszont elfogadjuk, hogy a nemi kategóriák nem fix kategóriák, ha a nő társadalmi kategóriája képlékeny, akkor nem csupán passzív tükrözője egy konkrét nemi szerepet tételező társadalmi ideológiának. A társadalmi nemi szerepet értelmezhetjük úgy is, hogy az mindössze egy olyan társadalmi státuszt kijelölő kategória, ahol a női és férfi nem hagyományokon alapuló jelentése jött létre és megmerevedett meg. Ily módon tehát nem eleve elrendelt, nem öröktől fogva létező, azaz a meghatározó hagyományok mellett a szerepeket megélők is beleszólhatnak alakításába.
Nem túlzás talán azt állítanunk, hogy tudomány és a tudományos tevékenységek világa értékeiben, felépítésében, és működésben jellegzetesen férfi-világ. Elvont gondolkodáson alapszik, lineáris, egysíkú gondolati kategóriák segítségével működit. Jellemzője, hogy a pszichológiai objektumot és szubjektumot mereven elkülönítve kezeli. Ez a férfi gondolkodás mikrokozmosza.
Másrészt viszont tény, hogy a computer tudomány szerepe még nem egészen tisztázott a tudomány világában, és tény, hogy viszonylag valóban könnyen elérhető. Ez a bizonytalanság és az elérhetőség jelszava viszonylag szabad bejárást enged egy olyan formális és mitikus rendszerbe, amelyhez a hozzáférést eddig a férfiakra szabott társadalom - a tárgy és tevékenység homályosan ideologikus meghatározásával és egyéb elterelő hadmozdulatokkal - a női nem számára nehézzé tette. A computer technológiában viszont a homályosítás és elterelés, ha nem is lehetetlen, de észrevehetőbb, ezért hatástalanabb.
Született még egy olyan utópikus teória is - Donna Haraway (1991) Cyborg Manifesto -, mely egy úgynevezett cyborg technikát jósol a jövőre nézve. A cyborg nem más, mint egy gép és egy emberi biológiai lény hibridje, egy kibernetikus organizmus, amely képes része lenni mind a társadalmi valóságnak, mind a fiktív és elképzelt virtuális világnak. A cyborg az álmoknak-vágyaknak és a materiális valóságnak egy sűrített képe, s mint ilyen képes befolyásolni mindkét világot. Azáltal, hogy a cyborg a valóságos és virtuális világ határán él képes arra, hogy a technika világában felállított merev határokat és skatulyákat feloldja. Lehetősége adódik arra, hogy a társadalom által eddig mereven diktált szociális szerepek értelmezésének kereteit átalakítsa úgy, hogy fellazítja a biológiai test és az elvárt társadalmi szerepek közötti szoros és magától értetődő összekötésétől. Mivel a cyborg egyik fele a computeres és kommunikációs technológia által jön létre, nem hordozza magával azokat a jeleket és kódokat, amiket mi magától értetődően használunk szerepeink és mások szerepeinek azonosításakor. A Haraway által leírt „cyborg test” esetében a kommunikációs technológia segítségével egy saját magunk kreálta virtuális identitást alakíthatunk ki, mely mentes a hagyományos társadalmilag és történelmileg meghatározott identitástól. A computerizált világban újjáalakíthatjuk énünket és külsőnket, mindössze a szavakkal, képekkel és reprezentációkkal való manipulálás által. Ez a módszer lehetővé teszi a nőknek, hogy kibújjanak a szokásos kategóriákból és túllépjenek a számukra kijelölt határvonalakon, melyek a múltban korlátozták cselekvéseiket és nagy hatással voltak identitásuk meghatározásakor.

Hogyan érhető tetten a nemi diszkrimináció a computeres világban

“Míg a férfiak szenvedélyesen lelkesedni tudnak a computerekért a nők egyszerűen csak probléma megoldásra szolgáló használati eszköznek tekintik azokat.” (Danielle Bernstein, 1992)

Sajnos a computer technológia használóinak világában a társadalmi nemi szerepek meglehetősen homogén és stabil társadalmi kategóriáknak értékelődnek és látszólag semmi közük nincs a computer használatához és az információs technológiához. Mindenki számára elfogadott tehát, hogy a nők többnyire a dokumentumok tárgyai, s nem a computeres programok alkotói, vagy a gépek rendszeres kezelői. Ezzel tökéletesen mintázódik a technológiai determinizmus és a nemekről, társadalmi szerepekről való esszencialista gondolkodás, és ezeknek ideológiai érdekek szerinti keverése.
A társadalomtudományok körében viszont egyre inkább elfogadottá válik a nemek tudománya kutatóinak az a gondolatmenete, hogy a társadalmi nem nem összekeverendő a biológiai nemmel. A társadalmi nem társadalmi konstrukció, melyet a különböző szociális technológiák, pl. média, populáris kultúra, oktatás stb., valamint a társadalmilag elfogadott és intézményesített ideológiák, társadalom-felfogások és a világról, társadalomtól alkotott gondolkodásmódok és cselekvés és tevékenységi szokások építenek fel és alakítanak tovább. A formáló elemek sorát még kiegészíthetjük a napi cselekvések, rutinok, viselkedési elvárások sorával. A nemi szerepek eltérőképpen konstruálódtak meg a férfiak és a nők számára. Tradicionálisan a férfiasság jellemzői a fizikai erő, agresszivitás, a logikus gondolkodás, racionalitás, a technikában való jártasság. A nőiességhez az érzelmesség, intuíció, irracionalitás, gondoskodó viselkedés társult. A különbözően konstruáltsághoz hozzá tartozik még a különböző társadalmi színterek felosztása a szerint, hogy melyik alkalmatosabb a női vagy férfi tevékenységekre. A történetileg kialakult modern kultúrákban ezek a terek és cselekvések úgy alakultak, hogy a férfiak sajátították ki a köztereket, közfunkciókat - melyek általában értékesebbnek ítélődtek - míg a nőknek maradtak a magán és úgynevezett ellátó cselekvések és funkciók. Habár a nőemancipáción állítólag „túl vagyunk”, ezek a tradicionálisan konstruált szerepek és sztereotípiák a nemek társadalmi különbségeiről - melyek a férfiaknak jobban kedveznek - szinte zavartalanul élnek tovább.
Főképpen USA-beli adatokra hivatkozva egyértelműen bizonyítható, hogy annak ellenére, hogy többnyire elfogadjuk, hogy a computer és Internet intézmény mindenki számára elérhető és elfogadott tevékenységi forma, mégis jóval kevesebb nőt találunk, mind a felhasználók, mind pedig a computer tudományokat hivatásként űzők körében. (Az Internet használók mindössze egyharmada nő. A témában diplomát szerzettek 27% nő. Az informatika tanszékek oktatói között pedig mindössze 7% az arányuk.) Vajon ennek oka összesen csak az lehet, hogy a nőket nem érdeklik a computerek?
Számos kutatás alapján - ezeket Jane Cottrell (1996) írja le részletesen - a következő tanúságok vonhatók le az okokat illetően. Többféle faktor is szerepet játszik az aránytalanságok kialakulásában: a kulturális hagyományok és elvárások, a computer használata valami oknál fogva még mindig a matematika tudásához és technikai készségekhez kötődik. Ezek köztudottan a hagyományos szerepelvárások szerint férfias foglalatosságok. Ezekből a hagyományokból adódóan gyermekkorban a lányoknak általában kevesebb lehetőségük jut a computerekkel való ismerkedésre és játékra. De nem ritka helyzet a nyilvánvaló diszkrimináció, lenéző, türelmetlen vagy néha durva kollegák vagy oktatókkal való találkozás felnőttként.
Iskolai oktatási rendszerünk olyan, hogy a lányok eleve azzal az előítélettel látnak a matematika tanulásához, hogy az nekik úgy sem, vagy nehezen fog menni. Holott számos felmérés eredménye azt bizonyítja, hogy ez így nem igaz. Csak a már eleve meglévő szorongás rontja teljesítményüket - önmagát beteljesítő jóslat módjára. Ehhez párosul még az a pszichológiai tényező is, hogy a lányok eleve kevesebb önbizalomra vannak szocializálva.
Az a hiedelem, hogy a computerrel való bánáshoz matematikául kell tudni erősen tartja magát annak ellenére, hogy már számos szerző rámutatott arra, hogy a computerezés valójában mindössze információkkal való manipulálás, információk kezelése - lehetőleg több szempontból és több csatornán egyszerre - valamint emberekkel való kommunikáció (igaz a kommunikációnak egy új csatornája), amely tevékenységek viszont a szociológiai kutatások szerint a lányoknak jobban mennek. (Egyszerre több dologra való figyelés és írott és verbális kommunikáció.) Ahhoz, hogy valaki kiváló használója legyen egy computeres információs rendszereknek nem kell hardware technikusnak lennie. (Sokan vezetnek autót, mégsem ért mindenki az autómotor működési elvéhez és az autószereléshez.)
A gyerekkori tanulásnak még egy fontos adalékát kell itt megemlítenünk: a computeres játékokat. Egy a női kultúrát szem előtt tartó valaki számára szinte elrémisztő a harci, lövöldözős, pusztító, háborús, és erősen versenyszellemet tanító játékok özöne. Az elüzletiesedés jelensége összekötve az agresszió népszerűsítésével nem kimondottan vonzó jelenség. Lányok (illetve szelíd fiúk) számára tervezett játékokat pedig nem igazán kínálnak. Azáltal, hogy a lányok nem játszanak ilyen játékokkal, elesnek a gyakorlás és ezzel a rutinszerzés lehetőségétől.
Több kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy általában milyen környezet van kialakítva a computer szobákban, laboratóriumokban (a laboratórium elnevezés is kissé árulkodó, eleve tudományosságot sugall). A szigorúan sorba rakott szürke monoton környezet is keltheti az idegenség nem odatartozás érzését. Azaz, ha megengedhetünk magunknak egy kis szubjektív kritikát, a computer szobák szürkesége és rendje is lehet, hogy a férfivilágot tükrözi.
A kulturális hagyományok miatt tehát valójában nincs olyan szerepminta, amelyet azok a lányok követhetnének, akik mégis elszántan a computerrel való bánást szeretnék hivatásul választani. Ez egy újabb elbátortalanító tényező lehet.
Általában az emberek/férfiak többsége nem mondja ki azt, hogy egyértelműen ellene van a nők jelenlétének a computerek világában. Mégis néha öntudatlanul is olyan kijelentéseket tesznek, vagy úgy viselkednek, hogy még jobban felerősítik a sztereotípiák íratlan szabályait. Ezekből a viselkedésformákból csak néhányat említünk meg itt: lenéző, atyáskodó modor és megjegyzések, a feladat elvégzése a másik helyett, a legkisebb lépés túldicsérése (amikor nincs rá szükség), kérdések nem tudomásul vétele, nem meghallása, okoskodó magyarázat, túlmagyarázat, s végül az oly jól ismert laza és közvetlen kommunikációs stílus, mely gyakran meg van tűzdelve vulgáris vagy szexista kifejezésekkel. Ezek az attitűdök ma egyértelműen tartozékai az úgynevezett computeres zsargonnak, melynek tudomásulvétele és használata nehezére eshet egy önmagát és személyiségét, valamint társadalmi státusát reálisan értékelő nő számára.
Ezek azok az alkotóelemek, amelyeket erősen használnak az “insider”-ek annak a mítosznak a kialakítására és fenntartására, hogy a computerek világába csak egy szűk rétegnek lehet bejárása, csak egy szűk réteg képes arra, hogy a hozzávaló tudást és készségeket megszerezze. Ez a módja annak, hogy egy bizonyos szintű gazdasági és kulturális hatalomra tegyenek szert és megtartsák azt. Ez a gondolatmenetet folytatva tehát arra következtetésre kell jutnunk, hogy nem egyértelműen arról van szó, hogy a nők vannak kizárva a computerek világának javaiból, hanem azok a társadalmi csoportok, akiknek megjelenése az Interneten és a computerek tömeges használatában aláásná ezt a hatalmi pozíciót. Ezek közül a társadalmi csoportok közül a nők csoportja történetesen a legnagyobb létszámú, ezért legjobban látható, mint lehetséges versenypartner a hatalomért.
Az elektronikus levelezés lehetősége szinte már kötelező tartozéka egy jó munkahelynek és otthonnak, és elérhető a legtöbb közigazgatási, oktatási és gazdasággal foglalkozó intézményben, azaz a hozzáférés szerint nem igazán találhatunk különbségeket (sőt az adminisztratív munkahelyeken dolgozók többsége nő). Ennek ellenére a nők levelezési listákon való részvétele jóval kevesebb a férfiakénál.
Ez adódhatik a már fentebb leírt előítéletes attitűdökből, de figyelemre méltó lehet a listákon folyó „beszélgetések” értékelése is, hátha magyarázatokat találhatunk erre a jelenségre.
Ezen a helyen két érvet szoktak felsorolni. Egyik, hogy a nőknek kevesebb idejük marad levelezésre, hisz rájuk vár a háztartási munka is. Másik, nyomósabb magyarázatnak tűnik, a különbségek értékelése a férfi és női kommunikációs stílusokat és etikát illetően. Nyelvészek szerint a két nem különbözőképpen használja a nyelvet kommunikációra, a nők önkifejezése kevésbé direkt, éles, inkább körülíró, beszédjükben több a kérdés és visszakérdezés. Beszédstratégiájuk kevésbé vitatkozó és konfrontációkerülő.
A férfiaké viszont erőteljes, asszertív, hosszadalmas és magyarázó/kifejtő, saját érdekeket és mondanivalót előtérbe helyező és nem ritkán szarkazmussal és vulgáris kifejezésekkel is tűzdelt. Az amerikai vizsgálatokban kimondottan kiemelnek egy „flaming” nevű computeres kommunikációs viselkedést, melyet egyértelműen a férfiak űznek, és legtöbbször éppen középpontban lévő helyzetük védelmére a többiek megfélemlítésére. A férfiak hajlamosabbak elfeledni azt, hogy a „vonal” másik végén is emberi lények vannak. Gyakran a „magamutogatás” egyedül a céljuk, az hogy „on-line” közönségük is van szinte lényegtelen tényező. A női kommunikációs stílusra viszont sokkal jellemzőbb a beszélgetőpartnerre való odafigyelés és törődés.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha a nők nem választják kedvenc időtöltésüknek a listás levelezést.
Például álljon itt egy magyar levelezési listáról gyűjtött vélemény, amelyben tökéletesen megfigyelhető az „árnyalt fogalmazás” részrehajlása:
RIP írta: és eléggé aggasztónak tartom azt, hogy a “számítógépes Szakma”- ha van ilyen - egyre inkább _elférfiasodik_.
Miért aggaszt? Szerintem soha nem volt egy nőies szakma. Általában megfigyelhető, hogy a műszaki területeken kisebb a nők aránya. És ennek nem feltétlenül az észbeli képesség az oka, mint ahogy a “néphit” tartja.
Az okok: /gusty szerint/ 1. A szakma higgadt, érzelemmentes, logikus gondolkodást kíván, s tapasztalataim szerint ezeket a kívánalmakat a férfiak közül többen teljesítik. (remélem elég árnyaltan fogalmaztam) A nők inkább érzelmi lények. Egy férfi képes órákig hallgatni egy autó motorját vásárlás előtt, míg a nő azonnal nevet ad az autónak. :-) Az informatika ennél ridegebb dolog. A számítógép nem tud érzelmekkel reagálni. Csak azt nem értem, akkor miért féltékeny rá néha az asszony? :-)) 2. A szakma iszonyatos iramban fejlődik, s ez állandó tanulást, ismeretbővítést igényel. Aki lemarad, az kimarad! :-) Szóval a nők a rájuk osztott szerep okán “szabadidejük” zömét a házimunkával, gyerekneveléssel töltik. E mellé nehezen fér be egy olyan szakma, melyet naponta újra kell tanulni. Fiuk! Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Csak egy pillanatra engedjétek el az egeret.-) Melykőtök vállalná, hogy elmos, kimos, felmos, lemos, megmos, stb., míg az asszony benn a szobában ül “a hülye gépe előtt, és szórakozik”; ???
Jelentkezés magánlevélben, mert a listát nők is olvassák! :-)))) gusty
ui: Nem akartam a nőket bántani, de ellene vagyok a mindenáron egyenjogúságnak. (Bár itt nem jogokról van szó)
mailto:gusty@teachers.org http://gusty.kiber.net .

Mindezek ellenére, a nők készítette és nőknek szóló (bár főleg angol nyelvű) weblapok széles választéka áll ma már rendelkezésünkre, ékes ellenbizonyítékául annak a véleménynek, miszerint a nőket többnyire hagyományos reproduktív szerepükkel kapcsolatos dolgok érdeklik. E lapok között igen színvonalas írásokat olvashatunk például a computer technológiáról, de a női kultúráról, történelemről, irodalomról és művészetekről is.

Egy felmérés tapasztalatai. A magyar felmérési mintából kapott információk szinte alig különböznek a nemzetközi adatoktól. A kérdőívre sokkal több férfi (86%) válaszolt, mint nő (14%), (holott a listák névsoraiból egészen más “feliratkozási” arányok derültek ki. Itt utalhatunk valószínűleg az időhiányra.
Az Inteneten fellelhető, mind készítői, mind használó férfi dominanciát legtöbb válaszoló azzal magyarázza, hogy több férfi dolgozik úgynevezett műszaki szakmákban, ahol az elérés könnyebb, valamint azzal, hogy a computer és az Internet használatát tradicionálisan műszaki érzékhez, tudáshoz és matematikai tudáshoz köti. Legtöbb válaszoló felhívja arra a figyelmet, hogy ez a felfogás viszont elavult sztereotípiás felfogás, a computer és Intenet használatához ezek nem szükségesek. Jellegzetesen az autóvezetés párhuzamot emlegetik. (Megjegyezzük az autót vezető nők is gyakran kerülnek olyan kommunikációs helyzetbe, melyet az előző fejezetben leírtunk.)
A kérdőív válaszolói közül legtöbben nem válaszoltak vagy „nem tudom” válasszal válaszoltak azokra a kérdésekre, vajon mi érdekelheti a nőket és a férfiakat az Interneten. Az érdeklődési köröket teljesen az egyéni választás és ízlés területére utalják. Ez a tény valószínűleg a felajánlott anyagok és lehetőségek határtalan bőségéből adódik - nem igazán tudunk még értékeket rendelni az Interneten megjelenő információkhoz. Így igazoltnak látszik az a tény, hogy bizonyos szinten a rendszer létezése és működése fontosabb, mint a tartalom, amit hordoz.
Ha a kérdezettek mégis válaszoltak az érdeklődési körökre utaló kérdésekre, akkor erősen sztereotípiás válaszokkal éltek: pl. nőknek szabásminták, divatlapok, receptek, női újságok, férfiaknak: minden, szakmai, szexképek, autók.
Egyértelműen igazoltnak látszik az a megfigyelés, hogy a nők praktikus eszközként használják a computer és az Intenetet. (Bár ez meglehetősen ellentmondásos a Gusty által emlegetett „néphittel” szemben.)
Érdekes jelenségnek tartjuk, hogy a férfiak esetén többször is megjelenik a „minden érdekel” válasz, valamint az a kritikai megjegyzés, hogy a kérdőív készítői miért feltételezik, hogy a férfiak egy homogén csoportot alkotnak. Ugyanakkor, válaszaikban a nőket ők maguk igenis homogén csoportnak tételezték. A nő válaszadóktól ezek az észrevételek nem hangzottak el.
A „minden” válasz gyakoriságából az érdeklődési körök tekintetében a férfiak csoportjában arra lehet következtetni, hogy a közvélemény a férfi mintákat tartja az általánosnak - a “default”-nak a computer nyelvén szólva - és női viselkedésmintákat az ahhoz képes módosítottnak vagy variációnak, elhanyagolhatónak.
A válaszolók mindegyike egyetért abban, hogy a computer és az Internet óriási lehetőségeket tár fel az információhoz jutás gyorsaságát illetően, illetve a tudás, a közélet, a kultúra és a világ demokratizálódását illetően. A gondolat viszont, hogy ők maguk személyes és tevőleges alakítói ennek a rendszernek nem egyértelmű mindenki számára. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy feltehetően nagy szükség lenne computer-használatunk olyan szempontú elemzésére, mennyiben is szólhatunk bele életünk, társadalmunk gazdasági viszonyaink politikai életünk stb., alakulásába és a hatalmi helyzetek konszolidálásába.
A gender érzékeny szemléletmód, a társadalmi nemet évszázadok során kialakított és konstruált szerepnek fogadja fel, és mint ilyet megváltoztathatónak ítél, megváltoztathatónak, úgy, hogy dekonstruálja mindazokat az elemeket, amelyek a mai kultúrákban már értelmüket, hasznukat vesztették. Ez a folyamat feltehetően ahhoz fog vezetni, hogy a nemi szerepek határai elmosódnak, egybemosódnak, egyre inkább lényegtelenekké válnak az egyéniség, a társadalmi értékeket személyekhez kötött és szituációhoz kötött elemeivel szemben. Ez a kulturális jelenség, hogy a nemi (és más) szerepek helyett inkább az egyéni reprezentáció kerül előtérbe, nem kimondottan jellemző még Magyarország közéleti kultúrájában. Annak ellenére, hogy a nyugati populáris kultúra termékei jelen vannak és befolyásolják ízléseink és értékeink alakulására, azoknak csak vagy az igen tradicionális vagy az igen szenzációs elemei látszanak hatni. Az egyéni, gondolkodtató, intellektuálisabb összetettebb érzelmeket kívánó elemekre a legtöbb embereknek nincs vevőkészüléke.
Ebbe a társadalmi hatásokról szóló gondolatmenetbe illet bele a virtuális nem-változtatásról szóló kérdés. A válaszolók nagy része nem látszik érzékelni társadalmi szerepeink alakulását, és óriási kétkedéssel, szinte viszolyogva fordul a kérdéshez. A kérdőívre válaszolók számára, úgy tűnik, társadalmi nemünk alapvetően és eleve elrendelten meghatározott biológiai nemünk által, s kategóriái merevek, körülírtak, előírtak, melyen változtatni nem lehet és nem szabad. Ezt a gondolkodásmódot a nemek tudománya esszecialista gondolkodásmódnak tartja. Az esszencialista gondolkodásmód viszont általában ellene van minden kulturális és társadalmi változásnak, és egyértelműen a konzervatív ideológiákhoz köthető. Így, mai magyar társadalmunk egyik óriási ellentmondását fogalmazhatjuk meg akkor, amikor megállapítjuk, hogy míg az emberek többsége egyértelműen liberális gondolkodásmódot követ, mikor a computerek jelentőségét és új értékeit elfogadja és használja, addig az emberi tényezőket illetően, és különösen a nemek szerepeit illetően, kimondottan konzervatív és hagyománykövető véleményeket vall magáénak.

Köszönet illeti Meskó Andreát (Mesit) az ELTE, TFK könyvtárosát és rendszergazdáját, aki nagy segítségemre volt a kérdőívek terjesztésében és a válaszok értékelésében.

Felhasznált irodalom:
Agger, Ben. (1985) The dialectic of deindustrialization: An essay on advanced capitalism. In J. Forester (Ed.), Critical Theory and Public Life. Cambridge, MA: MIT Press.
Bernstein, Danielle R. (1992) A new introduction to computer science. In Search of Gender Free Paradigms for Computer Science Education, edited by C. Dianne Martin and Eric Murchie-Beyma. Eugene OR: International Society for Technology in Education.
Butler, J. (1990). Gender trouble: Feminism and the subversion of identity. New York: Routledge.
Clarke, Valerie. (1992) Strategies for involving girls in computer science. In Search of Gender Free Paradigms for Computer Science Education, edited by C. Dianne Martin and Eric Murchie-Beyma. Eugene OR: International Society for Technology in Education.
Cottrell, Jane. R. (1996) I Am a Stranger Here Myself: A Consideration of Women in Computing. (http://www.inform.umd.edu:808)
Gurak, Laura J. (1995) Cybercasting about Cyberspace. In Computer-Mediated Communication Magazine. Volume 2, Number 1/ January 1, 1995 / p. 4
Haraway, D. J. (1985). A manifesto for cyborgs: Science, technology and socialist feminism in the 1980s. Socialist Review, 80(15), 65-107.
Haraway, D. J. (1991). Simians, cyborgs, and women: The reinvention of nature. New York: Routledge.
Herring, S. C. (1993). Gender and democracy in computer-mediated communication. Electronic Journal of Communication. Available E-mail: comserve@vm.its.rpi.edu
Hubbard, Ruth (1983). Foreword. In J. Rothschild, Machina ex dea: Feminist perspectives on technology. (pp. vii-viii). New York: Pergamon Press.
Kramer, Pamela E. and Lehman, Sheila. (1990). Mismeasuring Women: A critique of research on computer ability and avoidance. Signs: Journal of Women in Culture and Society 16 (11):158-172. Autumn,1990.
Lawley, Elizabeth L. Computers and theCommunication of Gender
McLuhan, M. (1967). The medium is the massage. New York: Random House.
Roszak, Theodor (1990). Az információ kultusza. Európa Könyvkiadó. Budapest.
Spertus, Ellen. (1991). Why are There So Few Female Computer Scientists? Cambridge, MA: MIT Artificial Intelligence Laboratory. Available via anonymous FTP from ftp.ai.mit.edu, as womcs*.ps in the pub/ellens directory.
Utry Attila (1997) Kommunikáció és kultúra. Miskolci Bölcsész Egyesület. Miskolc.