Thun Éva: A magyarországi "Women's Studies" buktatói és problémái. (előadás vázlat)
Megosztott Világ Konferencia - MTA Társadalmi Konfliktusokat Kutató Intézete, 1995.
A fejlett világ szinte minden országának egyetemein a Women's Studies immár elfogadott, teljes értékű diplomát adó szak, széleskörűen és sok területre kiterjedően kutatott interdiszciplináris tudománynak tekintendő. Hazánkban azonban az igen jól tájékozott, nagy tudású szakemberek túlnyomó része még vagy nem is hallott róla vagy nem hajlandó tudomást venni létezéséről, vagy kineveti és gúnyolódik rajta.
A kultúra és közélet sem nagy támogató, a nőkérdést többnyire csak vagy botrányként, vagy kis színesként kezeli. Nem is beszélve az utca emberének véleményéről, aki többnyire a feminizmus fogalmáról torz, szélsőségesen elítélő véleménnyel van, és végül az ország irányítóiról, akik nem vesznek tudomást a külön, speciális női problémák létezéséről.
Valamiért mindenki a magánélet szféráiba utalja a kérdést, mondván ennél sokkal fontosabb teendőink is vannak, pl. építeni az országot, a gazdaságot. Hogy a nők egzisztenciális problémáinak kutatása és megoldása ennek a folyamatnak része lehet egyáltalán fel sem merül.
Azt az érdekes jelenséget is érdemes megjegyezni, hogy míg mind a gazdasági, mind a kulturális életben nagy mértékben jelen van a nyugat utánzása, addig a nyugati kultúra e vonulata, a nőmozgalom és feminista gondolat és tevékenység nem kapott zöld utat Magyarország határán.
A Women's Studies, abból a tényből indul ki, hogy az emberiség által eddig létrehozott tudomány egyoldalú, egyszemszögű, a férfiak által létrehozott, a férfiak számára. S mint ilyen figyelmen kívül hagyja a nők tapasztalataik és szükségleteit. Azt állítja, hogy a nőknek saját érzékeikkel és gondolataikkal, szemükkel és fülükkel, saját tapasztalásaik alapján és saját igényeik előtérbe helyezésével kell megismerni a világot és társadalmat, nem pedig a férfi tudásra és érdekekre alapozva. A világ is csak akkor teljesedik ki, ha a női és férfi tudás és tapasztalás harmóniába kerül. Ehhez azonban szükség van a női tudás és tapasztalás, világ és társadalomtörténetről szóló ismeretanyag gyűjtésére, felhalmozására, továbbadására, tanítására.
Milyen esélyünk lehet a Women's Studies hazai bevezetésére, elterjesztésére? Hogyan, milyen tematikával és milyen módszertannal érdemes indulni? Milyen célokat lehet és érdemes kitűzni? Mindezekre a kérdésekre keresem a választ immár második éve, a gyakorlati tanítás során megküzdve a magyar szakirodalom és tapasztalatok hiányával.
Kézenfekvő lenne, hogy a már különösen nagy bőségben létező angol-szász irodalomra támaszkodjunk és az ültessük át magyarra. Mondhatnám, hogy akkor igen könnyű a dolgom, hisz az angol tanszékeken, leendő angol tanárok a hallgatóim, ezért erősen hagyatkozunk az angol nyelvű irodalomra és elsősorban az angol és amerikai kultúra részeként tárgyaljuk a tárgyat. De hosszabb távon ennek azonban nem látom létjogosultságát több okból:
A women's studies egyik sajátsága, hogy nagy mértékben épít a hallgatók személyes tapasztalására, élményeire, és a magyar hallgatók tapasztalatai értelemszerűen mások.
Az amerikai és angol szakirodalom egy egészen más személyiségfejlődésen átmenő nőket és férfiakat tételez hallgatóságnak, öntudatosabbat, kreatívabbat, önállóbbat mint a magyar fiatalok.
A women's studies témái sem feltétlenül azonos fajsúllyal tárgyalandók, az eltérő társadalmi viszonyok miatt.
Legnagyobb és legsúlyosabb kérdés talán az, hogy e kurzus elvégezvén, a nemek és interperszonális kapcsolatok és emberi jogokban kiművel (ember)nő fők, hogyan tudnak majd boldogulni egy ellenséges társadalmi közegben? Rendelkezésre állnak-e majd a fórumok a céltudatos, saját személyiségével és terveivel és céljaival és képességeivel tisztában lévő nő fogadására? Léteznek-e támogató civil szervezetek, melyek az egyes nőket érintő problémákat felvállalják és képviselik és megoldásukat szorgalmazzák? Léteznek-e a megfelelő jogszabályok, melyek védelmet és alapot nyújthatnak a cselekvésre?
Úgy gondolom nem lenne szerencsés tehát az egy-az-egyben átvétel. Iránymutatásnak jó segítség különösen módszertanában, és azzal, hogy rámutat a személyes sors és társadalmi élet szoros kapcsolatára (personal is political). A továbbiakban azonban saját utunkon kell elindulni. Az út elején a legfontosabb feladatnak az adat és információgyűjtést, a helyzetfeltárást és elemzést tartjuk, hogy pár év múlva már valóban az adatokra alapozva az elmélet szintjén tudjuk folytatni a párbeszédet. Mindenképpen feladatunk a magyar női kérdések definiálása, a nőkép és női kultúra megfogalmazása és leírása. A Women's Studies harmadik igen lényeges, ha nem a leglényegesebb, feladatának tartjuk, a tudatos személyiségfejlesztést, hogy helyzetét elemezni képes, jogait ismerő, önálló, kreatív, tevékeny és céltudatos nők "nevelődjenek" Magyarországon.
A kultúra és közélet sem nagy támogató, a nőkérdést többnyire csak vagy botrányként, vagy kis színesként kezeli. Nem is beszélve az utca emberének véleményéről, aki többnyire a feminizmus fogalmáról torz, szélsőségesen elítélő véleménnyel van, és végül az ország irányítóiról, akik nem vesznek tudomást a külön, speciális női problémák létezéséről.
Valamiért mindenki a magánélet szféráiba utalja a kérdést, mondván ennél sokkal fontosabb teendőink is vannak, pl. építeni az országot, a gazdaságot. Hogy a nők egzisztenciális problémáinak kutatása és megoldása ennek a folyamatnak része lehet egyáltalán fel sem merül.
Azt az érdekes jelenséget is érdemes megjegyezni, hogy míg mind a gazdasági, mind a kulturális életben nagy mértékben jelen van a nyugat utánzása, addig a nyugati kultúra e vonulata, a nőmozgalom és feminista gondolat és tevékenység nem kapott zöld utat Magyarország határán.
A Women's Studies, abból a tényből indul ki, hogy az emberiség által eddig létrehozott tudomány egyoldalú, egyszemszögű, a férfiak által létrehozott, a férfiak számára. S mint ilyen figyelmen kívül hagyja a nők tapasztalataik és szükségleteit. Azt állítja, hogy a nőknek saját érzékeikkel és gondolataikkal, szemükkel és fülükkel, saját tapasztalásaik alapján és saját igényeik előtérbe helyezésével kell megismerni a világot és társadalmat, nem pedig a férfi tudásra és érdekekre alapozva. A világ is csak akkor teljesedik ki, ha a női és férfi tudás és tapasztalás harmóniába kerül. Ehhez azonban szükség van a női tudás és tapasztalás, világ és társadalomtörténetről szóló ismeretanyag gyűjtésére, felhalmozására, továbbadására, tanítására.
Milyen esélyünk lehet a Women's Studies hazai bevezetésére, elterjesztésére? Hogyan, milyen tematikával és milyen módszertannal érdemes indulni? Milyen célokat lehet és érdemes kitűzni? Mindezekre a kérdésekre keresem a választ immár második éve, a gyakorlati tanítás során megküzdve a magyar szakirodalom és tapasztalatok hiányával.
Kézenfekvő lenne, hogy a már különösen nagy bőségben létező angol-szász irodalomra támaszkodjunk és az ültessük át magyarra. Mondhatnám, hogy akkor igen könnyű a dolgom, hisz az angol tanszékeken, leendő angol tanárok a hallgatóim, ezért erősen hagyatkozunk az angol nyelvű irodalomra és elsősorban az angol és amerikai kultúra részeként tárgyaljuk a tárgyat. De hosszabb távon ennek azonban nem látom létjogosultságát több okból:
A women's studies egyik sajátsága, hogy nagy mértékben épít a hallgatók személyes tapasztalására, élményeire, és a magyar hallgatók tapasztalatai értelemszerűen mások.
Az amerikai és angol szakirodalom egy egészen más személyiségfejlődésen átmenő nőket és férfiakat tételez hallgatóságnak, öntudatosabbat, kreatívabbat, önállóbbat mint a magyar fiatalok.
A women's studies témái sem feltétlenül azonos fajsúllyal tárgyalandók, az eltérő társadalmi viszonyok miatt.
Legnagyobb és legsúlyosabb kérdés talán az, hogy e kurzus elvégezvén, a nemek és interperszonális kapcsolatok és emberi jogokban kiművel (ember)nő fők, hogyan tudnak majd boldogulni egy ellenséges társadalmi közegben? Rendelkezésre állnak-e majd a fórumok a céltudatos, saját személyiségével és terveivel és céljaival és képességeivel tisztában lévő nő fogadására? Léteznek-e támogató civil szervezetek, melyek az egyes nőket érintő problémákat felvállalják és képviselik és megoldásukat szorgalmazzák? Léteznek-e a megfelelő jogszabályok, melyek védelmet és alapot nyújthatnak a cselekvésre?
Úgy gondolom nem lenne szerencsés tehát az egy-az-egyben átvétel. Iránymutatásnak jó segítség különösen módszertanában, és azzal, hogy rámutat a személyes sors és társadalmi élet szoros kapcsolatára (personal is political). A továbbiakban azonban saját utunkon kell elindulni. Az út elején a legfontosabb feladatnak az adat és információgyűjtést, a helyzetfeltárást és elemzést tartjuk, hogy pár év múlva már valóban az adatokra alapozva az elmélet szintjén tudjuk folytatni a párbeszédet. Mindenképpen feladatunk a magyar női kérdések definiálása, a nőkép és női kultúra megfogalmazása és leírása. A Women's Studies harmadik igen lényeges, ha nem a leglényegesebb, feladatának tartjuk, a tudatos személyiségfejlesztést, hogy helyzetét elemezni képes, jogait ismerő, önálló, kreatív, tevékeny és céltudatos nők "nevelődjenek" Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése