[pdf]Thun Éva: A nőtudomány és a társadalmi nemek tudománya. I-II. rész. In: Magyar Felsőoktatás. 2002/3-4. pp. 50-51, 47-48.
sőt magát a tudományt is (...)
zökkenteni a nők által."
Az esélyegyenlőség, nemek közötti - férfiak és nők közötti - egyenlőség és egyenrangúság már évtizedek óta a felsőoktatás nemzetközi kontextusának egyik meghatározó problémaköre. Különösen a társadalomtudományok és bölcsészettudományok közegében végzett kutatások kérdésfeltevésében és tudományértelmezési módszertani szempontrendszerében. Ezért jelentős elemzendő kérdés, vajon a magyar felsőoktatás struktúrájában, tartamában, a tudományos elméletekben és kutatásokban miért csak jelzésszerűen és kiegészítésként van jelen a nőtudomány és a társadalmi nemek tudománya.
A nyugat-európai és amerikai egyetemeken a 70-es és 80-as években létrejött nőtudomány (women's studies), valamint a későbben kialakult társadalmi nemek tudománya (gender studies) tanszékek és kutatóközpontok egy sajátos fejlődési folyamat eredményeként jelentek meg. Ennek a folyamatnak legfőbb jellemzője az volt, hogy a női tudományszemlélet a felsőoktatás rendszerébe kívülről érkezett, azaz a felsőoktatás társadalmi nyomásra - civil mozgalmakra való reagálásként - a feminista társadalomkritika megjelenési és cselekvési terévé lépett elő.
Megfogalmazott elvek
(A férfi privilégiumok hagyományának kritikája és a női szemléletmód megformálása)
A rendszeren "kívülről jövő" tudás- és szemléletmód a Sue Davies által "malestream"-nek elnevezett felsőoktatási rendszert és annak tartalmát számos rétegében megváltoztatni szándékozott. Ezért a változtatások szükségességének bizonyítására a nőmozgalomban tapasztalatokat szerzett nő oktatók és kutatók nekiláttak a "női típusú" tudás elméleti megformálásának, a női tudományos szemléletmód érvrendszere kidolgozásának. (Ebből fejlődött ki később a feminista elmélet tárgyköre - mely a nőtudomány és a társadalmi nemek tudománya egyik alaptanulmányi követelményévé vált.)
A kidolgozott érvrendszer alapvetően abból a kultúratörténeti megfigyelésből indul ki - és egyben erről fejti ki a női nézőpontú kritikáját -, hogy a közoktatásban és a felsőoktatásban, a tudományos igazságok megfogalmazásában és a tudás filozófiai leírásában a férfiak egysíkú látásmódja hagyományozódik korról korra és válik a tudomány privilegizált szemléletmódjává.
A közélet és kultúra megteremtése során a férfi alkotók (akarva-akaratlan) saját tapasztalataikra és intellektuális elvárásaikra hagyatkozva konstruálták meg a tudomány elméletét is. Az így megalkotott tudományosság elvei váltak a XIX. és XX. század során általánosan meghatározóvá.
Bár a nők társadalmi helyzetének tanulmányozása idővel a társadalomtudományi vizsgálatok tárgyává vált - történetileg a nők társadalmi szereplőként való leírása is viszonylag új keletű, XIX. századi fejlemény -, azaz a nőket tanulmányozták, elemezték, leírták, mint pszichológiai identitással rendelkező egyéneket és kulturális cselekvési tereiket, de következetesen mindig csak egy csoportba tartozóként. A nők egyöntetű csoportját mint társadalmi kategóriát tették a megfigyelés tárgyává. Megjegyezzük azonban, hogy ezzel párhuzamosan nem készültek olyan vizsgálatok, melyek a férfiak ilyen csoport-sajátosságait vizsgálták volna. A férfiakról alkotott megállapítások automatikusan az általánosítás szintjére emelkedtek. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az 1990-es években létrejött men's studies tudománya és szemléletmódja. Ez a hiány, a men's studies korábbi hiánya, egyben alátámasztja a nőtudomány érvrendszerének helyességét, amennyiben megkérdőjelezi az általános ember valós elvi lehetőségét.
A "nő" tudományosan vizsgálandó kategóriája tehát homogénné vált és függetlenedett a nők társadalmi, etnikai, kulturális, földrajzi környezete által való meghatározottságától. A nőkről felhalmozott ezen tudás alkotói azonban, az objektivitás hatalmával felruházva, változatlanul többségben férfiak maradtak. A tudományosság objektivitásának elve "felmentette" alkotójukat nemi identitásuk feltárásának szükségességétől.
Ez a tudományminta állt rendelkezésére azoknak a nőknek is, akik a XIX. század végétől kezdve folyamatosan nagyobb számban jelentek meg az egyetemeken. S bár idővel a nők ilyen módon részvevői is lettek a tudománynak, mégis paradox helyzetet kellett átélniük mindaddig, amíg a tudomány "maszkulin" önszervező logikája kirekesztette a nők szemléletét és tudománygyakorlási módját, azaz nem fogadta el a nőket kreatív és innovatív "konstruktőrökként".
Nem is olyan rég volt még az a kor, amikor még ún. tudományos megállapításként volt széles körben elfogadott az az állítás, hogy a nők intellektuális tevékenysége megzavarja érzelmi életük helyes fejlődését. Sőt azok a nők, akik tanulásra és a tudomány művelésére adják a fejüket, racionális gondolkodással, alkotással foglalkoznak, számíthatnak arra, hogy reproduktív szerveik megsínylik azt, meddőkké válnak, mivel méhük elcsökevényesedik. (Az érzelem és racionális gondolkodás összeegyeztethetősége vagy nem összeegyeztethetősége, az ellentétpárokban való gondolkodásmód sok elvi belátást nehezít meg még ma is.)
A feminista elméletek és kutatási módszerek megkísérelték felbontani (dekonstruálni) a "nő" eddig egyöntetű társadalmi kategóriáját. Szinte forradalmi - ezért a mai napig sok vitát kiváltó - következtetésre jutottak. Arra, hogy valósághűbb tudást, a valóság pontosabb leírását tudjuk megalkotni akkor, ha a nők kulturális és társadalmi helyzetét úgy vizsgáljuk, hogy kiindulópontként eleve feltételezzük a nők közötti különbségek meglétét, a többszólamúság jelenlétét. Akkor kapunk valós képet magunkról, ha ezeknek a különbségeknek az eredőit együtt vizsgáljuk a következményekkel a különböző társadalmi meghatározottságok keresztmetszetében. A nőtudomány szerint különösen jelentőséggel bírnak az etnikai és társadalmi réteghez való tartozásból és természetesen a nemi hovatartozásból eredő együtt ható következmények.
A nőtudomány és nemek tudománya sarkalatos kiinduló pontja annak a ténynek a figyelembe vétele, hogy a tudományos kutató "elfogulatlansága", a kutatás objektivitásának hangsúlyozása mindössze egy hatalmi hierarchizáló eszköz. A kutató személye és kérdésfeltevésének módja nem vonatkoztatható el személyes értékrendjétől, társadalmi helyzetétől, így nemétől sem - legyen férfi vagy nő az illető kutató.
A női szemléletmód fellépésével elindult az az elemző folyamat, melynek logikája szerint a tudásalkotás és tudományosság nem képzelhető el egyetlen egységes - ebben nagy szerepet játszott a posztmodern gondolkodásmód elterjedése is - "emberi" racionalitásból fakadó rendszerként, illetve megismerési módszerként, hisz pontosan ennek eredője és cselekvője válik e kritikus szemléletmódban elemzendővé - tudományfilozófiai és módszertani szempontból egyaránt.
A nőtudomány és nemek tudománya kérdésfeltevése konfliktusokat és feszültségeket hordoz, mert szerteágazóbb és összetettebb, mint az esélyegyenlőség politikai törekvéseinek érvényesítése a felsőoktatás és a tudománypolitika szervezésében. A kvantitatív mutatók mellett a kvalitatív irányultságra, elemzési módszerekre és fejlődési lehetőségekre teszi a hangsúlyt.
Az Európai Unió országaiban érvényesített "gender mainstreaming" társadalompolitikai program már bizonyos mértékben tükrözi a sokféleség, különbség-rétegzettség szerteágazó problémakörét és a kezelésmód és lehetőségteremtés felkutatásának szándékát.
Összefoglalva, ezeknek az elvi álláspontoknak a kialakulása és artikulálódása éket ütött az addig egyöntetű felsőoktatási rendszerek és tudományrendszer közegébe és egyre beljebb merészkedik, terjeszkedik.
A nőtudomány és társadalmi nemek tudománya
(Megjelenési formák, felhalmozott eredmények)
A nőtudomány és nemek tudománya kurzusok megjelenésével, majd a már rendszerezett egyetemi programok és tanszékek felsőoktatásba való integrációja során a fent leírt elvi álláspontok és szemléletmód érvényesítésének eredményei váltak egyre kézzelfoghatóbbá.
A kutatócentrumok, intézetek és forrásközpontok létrejöttével - a nyugati típusú társadalmakban - létjogosultságot nyert a nők által létrehozott tudás. A feminista kutatási módszertant alkalmazó kutatási eredmények megteremtették a női szempontú tudományosságot. A tudomány rendező elveinek sorába felvették a nemi hovatartozás meghatározó voltának tételét - mind a kutató és a kutatott szempontjából.
A nőtudomány és nemek tudománya az elmúlt húsz év során három "nagy munkát" végzett el:
- Korrigálta a társadalomtudományok és bölcsészettudományok, illetve bizonyos fokig a természettudományok ténymegállapításait, az "emberről" alkotott elméleteket: beemelte a nők magukról és a világról alkotott tudását - a tudományos diszciplínák részeként.
- Hatalmas feltáró munkát végzett, új adatforrások rendszerét alkotta meg a nők kultúrában és társadalomban elfoglalt helyéről és szerepéről - történeti és összehasonlító kutatások eredményeként.
- Új tudományos paradigmát alkotott, új értelmezési és referenciakereteket hozott létre.
Ilyen módon - mind struktúrájában, mind tatalmában - módosította és alkotóan továbbfejlesztette a tudományos gondolkodást. Nem csupán bővítette a hagyományos "maszkulin" forrásból származó tudományt, hanem lebontotta annak merev vázát és újjá alkotni szándékozott azt polifon módon: azaz integrálni, szétsugározni az interdiszciplinaritás révén más tudásterületekbe a nőtudomány és nemek tudománya által felhalmozott értékeket.
A felsőoktatás elemzése: következtetések és „átalakítási” stratégiák
Ennek a folyamatnak egyik módja a felsőoktatási curriculumok átalakítására való törekvés – a nemek szempontjából kiegyensúlyozott tudásalap és tudásmód létrehozása és a felsőoktatási gyakorlatba való bevezetése. Elsősorban a tanulmányok tartalmában, a nők tapasztalatain alapuló tudás reprezentálásával és értékelésével. (A tartalmakat illetően például a sussexi egyetem nőtudomány programjának kurzuskínálatában a következő tárgyak szerepelnek: „A nem és állampolgárság kérdései, nacionalizmus és globalizáció”; „A nők és az öregedés, özvegység, haldoklás és halál”; „A társadalmi nem kulturális ábrázolásmódjai a középkori művészetekben”.) De a felsőoktatásban megjelenő másfajta tevékenységek során is. (Például: a szakdolgozati munka irányítása, tudományos diákköri munkák témaajánlása, és az elismerés és ösztöndíjrendszer részleteiben való megjelenítés.) Az egyetemi curriculumok kérdéskörébe tartozik a hallgatók kurzusválasztásának nemi identitással kapcsolatos összefüggései is – melyek természetesen a nemek szerinti társadalmi hierarchizálódás folyamatának részjelensége.
A másik nagy feltárandó témakör a felsőoktatás rendszerének strukturális sajátosságai az oktatókat és kutatókat figyelembe véve. Érdemes tudomásul vennünk, hogy a felsőoktatás hierarchiájában is megfigyelhető az „üvegplafon” jelensége, azaz a hierarchia csúcsán meghatározóan férfiakat találunk túlnyomó többségben. Így az egész rendszert érintő döntések érték-terheltek, azaz megjelenik bennük a férfi egyöntetűség következményeként a privilegizált patriarchális értékrend. (Például: a tudományos munka és az oktatói munka értékviszonyaiban – az előbbi felértékelődése illetve az utóbbi leértékelődése.) Jellemzően a férfiaknak jobban rendelkezésükre állnak a kutatási lehetőségek és a publikációs lehetőségek hálózata. De nem elhanyagolható az a tény sem, hogy munkájuk zavartalan elvégzéséhez több családi támogatást kapnak. Ezek alapján nagyobb lehetőségük nyílik a tudományos lépcsőfokokon való előrehaladásra. Míg a nők ebben a rendszerben is inkább a „kiszolgáló” jellegű tevékenységeket végzik el (ezek maradnak nekik) és kevesebb esélyük van a karrierépítésre.
Ezek a jellemzők igen kitartónak bizonyulnak, hisz a felsőoktatás rendszere sem tudja „meghazudtolni” a makro-társadalmi környezetre jellemző viszonyokat. Ezeknek a tendenciáknak a megváltoztatására szolgálhat hathatós eszközül az oktatáspolitikai irányításban alkalmazott „gender mainstreaming” politika.
A harmadik lényeges kidolgozandó feladatkör a nők „felhatalmazásának” és érdekérvényesítésének kérdései és eszközei. Egyik ilyen eszköz természetesen a megfogalmazott eredmények curriculumban való megjelenítése. De a feminista pedagógia módszertanának a felsőoktatásban való alkalmazása (a személyes élmény teljes értékű beemelése a tudás forrásaként, illetve a folyamatos reflexió a tanulás folyamatára, valamint a résztvevő tanítási-tanulási folyamat kialakítása) is felerősítő és sokszorosító tényezőnek bizonyulhatnak.
A különböző személyes igényekből/szükségletekből fakadó együttműködési formák megvalósítása – szakmai együttműködési hálózatok, kollaboratív kutatások, mentori tanulási-tanítási forma alkalmazása - a kiegyenlítő és együttműködő szakmai párbeszéd kialakítására szolgálnak oktató és hallgató, illetve oktató és oktató között.
Ezek mellett a kommunikációs formák mellett azonban strukturális eszközökre, az esélyegyenlőséget biztosító stratégiák kimunkálására is feltétlenül szükség van. Olyan „mechanizmusok” és „protokollok”, valamint eredményességi mérőeszközök meghatározására, melyek előre kiszámíthatóan, a rendszerbe épített módon a nők tudományos munka végzéséhez való hozzájutásának és abban való előrehaladásának biztosítékaivá válnak.
Európai körkép: megvalósult példák és minták
A már megalakult és működő nőtudomány és társadalmi nemek tudománya tanszékek és kutatóközpontok mellett, a nő kutatók és oktatók érdekérvényesítő és szakmai tudás érvényesítő rendszerei önszervező formában már olyan tapasztalatcserére, közös munkára, kooperációra, módszercserére alkalmat adó intézményi hálózatott épített ki - bár főként nemzetközi szinten –, mely biztonságos hátteréül és mintegy hálózatául szolgál a nőtudomány és nemek tudománya által megteremtett eredmények továbbfejlesztésére. Kutatási alapok jöttek létre kimondottan a nőtudományok nőkutatás finanszírozására.
Itt említhető meg az európai koordináló szerepet betöltő AOIFE szervezete (Association of Institutions for Feminist Education and Research in Europe). Az 1996-ban létrejött intézményhálózat legjelentősebb eredményei közé tartozik az ATHENA elnevezésű, EU SOCRATES program (1998-2001) által támogatott, kutatatási és curriculum fejlesztési intézményi kutató-hálózat. A program fő célja, hogy Európa szerte összehangolt formában fejlessze tovább a nemzeti nőtudomány és nemek tudománya tárgykörébe foglalható egyetemi tanulmányokat. A program munkájában az említett periódusban több, mint 20 ország vett részt nyugat- és kelet- Európából egyaránt.
Nemzeti szintű példaként értékelhető a finnországi minta: The Subcommittee for Women’s and Gender Studies of the Council for Equality – melynek munkája már több mint húsz éves múltra tekinthet vissza. Ennek a bizottságnak a munkája irigylésre méltó példája az állami koordináló szerep és a felsőoktatásban megjelenő un. „alulról szerveződő” iniciatívák sikeres találkozásának.
Az oktató- és kutató- munka információs „adatbázisának” biztosítására számos dokumentumtár, forrásközpont és könyvtár alakult Európa szerte. Elsőrangú feladatuk a nőkre vonatkozó irodalom feltárása és az adatszolgáltatás. Ilyen központ például az osztrák Ariadne Kooperationsstelle - für frauenspezifische Information und Dokumentation.
Ma a tudományos publikációk számszerinti arányait tekintve a nőtudomány és nemek tudománya tárgykörében jelenik meg a legtöbb munka. Számos szakmai folyóira teszi ezt lehetővé. Közöttük is szinte már klasszikusnak számít a The European Journal of Women’s Studies, de a frissebb és radikálisabb szemléletű Feminist Theory is megtalálható a palettán.
Nem elhanyagolható az eszköztárból az internetes adatbázisok és elektronikus levelező listák célszerű használata sem. Ezekre kiemelkedő példa az International Information Centre and Archives for the Women’s Movement Hollandiában, illetve a WISE-L levelező lista. Az IIAV egy az UNESCO támogatásával működő projekt, mely nemekre „érzékeny” adatokat gyűjt a civil nőcsoportok tevékenységeiről szóló információktól kezdve az államigazgatási politikák leírásán át a nemzeti könyvtárakban és levéltárakban elérhető forrásokig.
Hazai helyzetkép
A hazai felsőoktatásban a nőtudomány és nemek tudománya integrálódásának folyamata, akár az elvi feltáró munkát, akár a curriculum átalakítását illetve az oktatás struktúrájának elemzését tekintjük, egyelőre mindössze „foltszerű” eredményekkel írható le. Megjelent számos a hagyományos diszciplínák tanszékeihez köthetők, egy-egy nőtudomány és nemek tudománya tárgykörű és szemléletmódú kurzus, azonban a tanszéki szintű strukturálódás felé való elmozdulásnak sajnos jelei sem észlelhetők. Számos kutató és oktató törekvése ellenére a felsőoktatás rendszere igen merevnek és „barátságtalannak” bizonyul a nők tudásával szemben. Véleményünk szerint ez a helyzet bizonyos fokig jelzi a hagyományos tekintélyelvű szerkezet továbbélését. Ebben a merev rendszerben bármilyen más indíttatású interdiszciplinaritás is kevéssé értelmezhető és művelhető. Különálló eredménynek könyvelhetjük el a BKÁE Társadalomtudományi Karán nemrégiben megalakult Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központot.
Feltehetően ugyanezek miatt az okok miatt jellemző a forrás dokumentáció, irodalom és kutatási eredmények rendszerezettségének teljes hiánya. Ennek a rendszerezésnek a hiánya igen nagy akadálya a hatékony curriculum fejlesztő munkának és kutatásnak. Magyarországon nem áll rendelkezésünkre olyan adatbázis, amely széleskörűen „kiszolgálná” a nőtudomány és nemek tudománya oktatást és kutatást. Egyetlen kivétel a TÁRKI által készített Női Adatbank, mely azonban szociológiai elvű, és kevéssé alkalmas, például nyelvészeti, irodalmi, vagy pedagógiai tárgyú forrásnyerésre.
Az internet és az elektronikus levelezés adta lehetőségeket szándékszik kihasználni a HÍR-NŐK honlap – mely az ELTE TFK kari kezdeményezése és két oktató munkájának eredménye. Ezért kapacitásánál fogva inkább tekinthető a személyes szakmai érdeklődés és kutatás során felépített forrásgyűjteményének, mint általánosan használható átfogó adattárnak. Itt működik a GESTH-L (Magyarországi Gender Studies Lista) elektronikus levelezési lista, melyben ma már közel 70 kutató és oktató vesz részt.
A szakmai folyóirat(ok) hiánya is szembetűnő. Bár az egyes diszciplínák szaklapjai sorra jelentették meg „nő témájú” különszámaikat az elmúlt 4-5 évben. Ez a jelenség sem az integrálódás felé mutat. Hisz nem a szemléletet „tették magukévá” és alkalmazták, hanem inkább saját diskurzusuk kivételesen kiválasztott tárgyaként mutatták be a nőtudomány és nemek tudománya tematikát.
A nemzetközi szakirodalomi kínálat - könnyedén megszámolható számú - magyar nyelvű fordításai esetleges választásoknak látszanak. A választékban „túltengnek” a feminista pszichoanalízis szövegei. Így gyakran az a benyomása keletkezik az érdeklődőnek, mintha az a nőtudomány és nemek tudománya gondolkodásmódjának egyetlen tudományos képviselője lenne. Viszonylag bőséges a hazai termésű szociológiai tárgyú elemzések tárháza, például a nők munkaerő piaci helyzetének elemzései. Más területeken azonban szinte teljesen „elhallgatott és elnémított” a nőtudomány és nemek tudománya mondanivalója.
A magyarországi körkép kiegészül a Central European University, Gender Studies Department programjával. Az 1996 óta működő, nemrég tanszékké alakult program angol nyelven nyújt egyelőre amerikai rendszerű posztgraduális képzést, nagy hangsúlyt fektetve az elméleti megalapozottságra.
Felhasznált irodalom:
Belenky, M., Clinchy, B., Goldberger, N., and Tarule, J.: Women's Ways of Knowing: The Development of Self, Voice, and Mind. (2nd ed.) New York: Basic Books, 1996.
Davies, Sue, Cathy Lubelska, and Jocey Quinn (szerk.): Changing the Subject: Women in Higher Education.. London, UK: Taylor & Francis, 1994.
Fonow, Mary Margaret - Judith A. Cook (szerk.): Beyond Methodology: Feminist Scholarship as Lived Research. Bloomington and Indianapolis: Indiana University Press, 1991.
Lather, Patti: Feminist Research in Education: Within/Against. Geelong, Victoria, Australia: Deakin University, 1991.
Popkewitz, Thomas S.: A Political Sociology of Educational Reform: Power/Knowledge in Teaching, Teacher Education, and Research. New York and London: Teachers College Press, Columbia University, 1991.
Schmitz, Betty: Integrating Women's Studies into the Curriculum: A Guide and Bibliography. Old Westbury, NY: The Feminist Press, 1985.
Thun Éva: „Hagyományos” pedagógia - feminista pedagógia. Educatio 5. évf. 3. szám (1996 - ősz): 404-416.
Jegyzet:
A címben szereplő idézet Gonda Béláné Nagy Irma: A nőkről. (1889) c. esszéjéből származik.
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.